Jisung a konyhában főzött, hajpánttal a fején, egy bő és igazán hosszú fehér pólóban, és egy rövidnadrágban, ami ki sem látszott a pólója alól.
Vidáman dúdolgatott miközben a levesbe kavart, s utána a sült húst átfordította a másik felére, hogy megsüljön. Igazából általános napja volt, de mivel holnap szombat, és a párja, Minho hétvégén nem dolgozik ezért egész hétvégére főzni akar, hogy az időt a szerelmével tölthesse.
Telefonja rezegni kezdett a konyhával egybevágott nappali kanapéján. Jisung odafordította a fejét, majd kivette a sült húst a serpenyőből, a kanapéhoz sétált és felemelte a telefont.
Mosolyogva fogadta, hogy szeretett párja keresi. Boldogan nyomta meg a zöld ikont, és a füléhez emelte a mobilt. Visszatért a főzés-sütéshez.
- Szia szerelmem! - köszönt a telefonba boldogan.
-- Szia kincsem! - szólt bele a telefonba Minho, ami megdobogtatta Jisung szívét. - Ma hamarabb hazamegyek egy órával.
- Az remek! De...miért? - kíváncsiskodott Jisung.
-- Hogyhogy miért? - nevetett Minho. - Kincsem, látni akarlak! Hát nem örülsz neki?
- Dehogynem! - kuncogott Jisung.
-- Akkor már úton is vagyok egyetlenem!
- Akkor tegyük le! Nem szeretem amikor telefonálsz vezetés közben. - morcizott Jisung.
-- Kis aggódós! Eleget teszek a kívánságodnak. Bye bye baby!
- Tedd már le! - nevetett Jisung.
Minho egy utolsó puszit küldött még telefonon keresztül, majd bontotta a hívást.
A kis szakácsnak mégnagyobb kedve támadt főzni. Alig várta, hogy párja megint megdicsérje csodálatos vacsoráját amit készített neki.
Fél órán belül mindennel végzett, kivéve a mosatlannal, amit majd vacsora után tervez eltűntetni. Addig is a tökéletes megterítésen kezdett ügyködni. Mire szerelme kopogott, arra mindennel végzett. Büszkén indult el ajtót nyitni.
- Szia kincsem. - rántott elő egy vörös rózsát Minho a háta mögül.
- Oh... köszönöm. - pirult el Jisung, és elvette a virágot.
- Szeretlek édesem!
- Én is szeretlek! - fonta lassan párja nyaka köré a karjait a kisebb, majd egy finom csókot nyomott Minho ajkaira.
- Ma is gyönyörű vagy, mint mindig! - mosolyodott el pimaszul a magasabb, majd egy hosszabb csókot adott Jisung ajkaira.
Jisung teljes zavarban lépett el Minho elől, s éppen ezért a pír miatt lehajtott fejjel csukta be a bejárati ajtót.
- Éhes vagy? - lépett vissza Minho mellé.
- Naná. - szippantott a levegőbe Minho.
- Főztem vacsit.
- Ide vele! - ragadta meg párja derekát a magas.
Leültek az asztalhoz, és jóízűen elfogyasztották a vacsorájukat. Minho vérig dicsérte Jisung két kezét, amiért a másik nem győzött pironkodva a másik bokájába rúgni, hogy ne hozza annyira zavarba. De ettől persze jól estek neki szerelme szavai.
- Isteni finom vacsi volt szerelmem! Anyám nem tud ilyen jól főzni, mint ahogy te csinálod! Csókoljam a kezecskéidet!
- Fejezd be hyuuuung! Zavarba hozol! - szedte össze a mosatlant Jisung és a mosogatóba tette.
