Lee Minho 12-es diák. Az egész iskolában ő az egyetlen olyan ember, akit ha valaki meglát, azonnal tudja a nevét és szinte az egész családfáját.
A fiú kitűnő tanuló, tisztelettudó, azonban mindenki fél tőle, annak ellenére is, hogy soha nem bántott senkit. Mindenki sejti, hogy ebben a nyugodt fiúban rejlik valami vad is, csak meg kell taláni a löketet, ami angyalból démonná változtatja...
Minho most éppen matematika óráról jött kifele legjobb barátjával, Channal, akivel azon nevetgéltek, hogy miket csináltak részegen egy volt házibuliban. Igen, attól, hogy az ember egy példakép, még alkoholizálhat is.
Minho és Chan úgy döntöttek, hogy ellátogatnak a büfébe, és vesznek maguknak valami kaját, hiszen mindkettejük anyukája elfoglalt volt szendvicset pakolni nekik.
– Nagyon gáz voltam? – kérdezte Minho szenvedve a barátját, aki éppen válaszolni akart, de szemet ütött neki egy hatalmas banda, ahonnan csúnya szavak hallatszódtak.
– Nem annyira, mint azok ott! – mutatott teljesen komoly arccal a brigádra.
– Hadd lássuk mi folyik ott! – indult el Minho is halál komoly arccal.
– Undorító!
– Hogy is mersz kijönni a házból így?!
– Fúj! Hányinger!
– Komolyan, anyád ennyire gyűlöl?
– Szánalmas seggfej!
– Ahhoz is béna vagy, hogy vonat alá feküdj!
– A vonat át se menne rajta annyira ocsmány!
Minho egyre türelmetlenebbül tört utat magának. A vérnyomása szökött vagy 100-at, amikor meglátta a sarokba begubózott törékeny fiút, amint térdeit felhúzva fülére tapasztja a kezét, és szinte zokog.
Chan szintén felhúzta magát, sőt, majdnem nekilátott elporolni az egész bandát egyedül, azonban nem akart erőszakkal véget vetni ennek, hiszen abból csakis neki lenne baja.
– Komolyan gyerekek? – szólalt meg hangosan Minho, mire mindenki elhallgatott, és csak akkor vették észre, hogy a népszerű srác közöttük áll. – 9. C osztály? Az az osztály pofázik, amit minden évben szégyenkezve indítanak el? Egy olyan osztály pofázik, ahová tanulás nélkül is bejuthatsz? Mi folyik itt basszus? Cirkusznak gondoljátok az iskolát? Tudtok gondolkodni egyáltalán, vagy csak apátok pénzével éritek el a célotokat? Azonnal takarodjatok el innen, és nem akarlak látni ennek a fiúnak a közelében többször! – emelte fel a hangját, ami szokatlan volt tőle.
A társaság sarkon fordult, és elment. Chan és Minho mérgesen néztek össze, majd a sarokban kuporgó fiúra sandítottak. A fiatalabb sóhajtott, majd a fiúhoz sétált, s mostmár látta, hogy a srác remeg a félelemtől.
Nagy levegőt vett, és próbálva lenyugtatni magát óvatosan a fiú vállára tette a kezét, aki azonnal megugrott, és felemelte a tekintetét. Könnyes arccal nézett Minhora, s szemei szinte könyörögtek a kegyelemért.
– Ne bánts! – súgta erőtlenül.
– Nem bántalak. – beszélt halkan és lágyan Minho. – Mi a neved?
– Han Jisung vagyok. – szipogott a kisebb, mire Chan elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és Minhonak nyújtotta, aki ezt odaadta a síró fiúnak. – Köszönöm. – fújta ki az orrát Jisung.
– Megtudhatjuk, hogy melyik osztályban jársz? – beszélt még mindig kedvesen Minho.
– 11. A. – válaszolt a fiú.
