– Aaah~ MINHO!! EZAZ!!! – nyögött saját keze alatt Jisung, az ágyon hosszanfekve, önmagának örömöt szerezve.
Az igazság az, hogy Han Jisung nagyon dögösnek találja párját, viszont ő jelenleg nem tartózkodik a dormban, hiszen éppen egy fotózáson vesz részt. Ez felettév megviseli a kisebb szexuális vágyait.
Minhoval közös ágyán fekszik a hátán, miközben a pólója fel van tűrve, a nadrágja a bokájáig le van tolva, s alsónadrágjából kikandikál kőkemény merevedése, amin sebesen húzogatja pici kezét.
– Oh igen, már nem kell sok...áh...– nyögdös egyedül, s megemelve csípőjét fecsúsztatja magának két ujját.
Az érzés hatására hatalmasat mégegy nyög, s hátravetett fejjel tolja fennébb a csípőjét, hogy mélyebbre tudjon furakodni pici ujjaival.
– Kérlek...gyerünk! – nyöszörög, s a késői orgazmusa miatt egyszerűen elsírja magát.
Dühében villám gyorsasággal kezdi ujjazni magát, miközben a péniszén ügyködő keze mozgásán is segít.
Viszont bármit tesz, hiába képzeli maga elé Minho gyönyörű arcát, izzadt felsőtestét, s hiába próbálja elhitetni magával, hogy azok a vékony ujjacskák Minho vastag és vadul lüktető farka a lyukában, nem sikerül eljuttatnia magát a csúcsra.
Kezei elzsibbadtak, s nem bírta tovább kitolva tartani a csípőjét. Hangosan felzokogva hagyott abba mindent, s dühösen felpattant az ágyból.
Nadrágját lerúgta a bokájáról, s a fürdőszobába igyekezett, ahol szinte letépte magáról a pólóját és a boxerét. Beállt a zuhanyrózsa alá, és durcázva indította el a hideg vizet.
Hátát behúzva, kidomborodó mellkassal fogadta a hideg vizet, de igyekezett a sugarakat az idegesítően feszítő limbikére terelni.
Minden ember áldhatta abban a pillanatban az eget, hogy nem volt Jisung mellett, mert azokban a percekben a fiú nem volt önmaga, s bárkit képes lett volna borotvahabba fullasztani, hiszen az állt a legközelebb a kezéhez.
A „forró“ zuhanyt követően felvette a párjára is hatalmas pasztell lila pulcsiját, és egy alsónadrágot. A kapucnit a fejébe húzva, a kezét a zsebébe rejtve szabdalta fel nem éppen a legszebb és leghalkabb módon a szoba ajtaját.
Hangosan trappolva sétált le az emeletről a nyikorgó falépcsőkön, amire biztosan felkeltette a ház minden szegletében szétszóródott bandatársai figyelmét.
A konyhába érve a csempén hatalmas csattanásokkal lépdesett mezitláb a hűtőhöz, mitsem törődve másokkal megmarkolta a fogantyúját, s hátravágva az ajtót a falnak kinyitotta a bútordarabot.
Morcosan szétnézve kereste meg a vanilíás-epres fagyiját, s felcsipeszkedve le is vette a hűtő legfelső polcáról.
Hiába mondja az ember ezeknek a vadbarmoknak, hogy ne a legfelső polcra basszák fel a kibaszott fagyimat, mert kicsi vagyok úgyis oda teszik bassza meg!
A hűtő ajtaját becsapta, a fiókban hangos csörömpölés kíséretében kivette a legnagyobb evőkanalat.
Levágódott az asztalhoz az egyik székre, s kibontva a fagyit keservesen kezdett neki az édesség elfogyasztásának.
Mindeközben meghallotta a falépcső nyikorgását. Fel sem nézve tömte továbbra is magába a finom és hűsítő fagylaltot.
– Lassabban, bedagad a torkod! – szólt rá az éppen megérkező személy.
– Te hallgass rokaképű! Az én dolgom. – morgott Jisung akár egy kobold.
– Adsz legalább belőle? – ült le Jeongin Jisung mellé egy kanál társaságában.
