Fhuu, de rég volt ennek az első része... Igazából már tavaly óta itt van ez a kincs a vázlatok közt, viszont mindenképpen valami szaftos dologgal akartam befejezni, ahhoz pedig nem volt ihletem. Nos, most megszállt az ihlet bomba, szóval szerencsésen be is tudtam fejezni.
Jó olvasást hozzá!
A
z összeköltözés után eltelt pár hónap, s a fiúk azóta is teljes harmóniában élnek együtt. Még csak pár hónapot kell titkolózniuk, és minden színjáteknak vége szakadhat. Jisung 3 hónap múlva leérettségizik, így törvényesen is együtt lehet Minhoval.
A fiatalabb fiú azóta összeszedte magát, és mára már ő az egyik legeredményesebb diák, ha testnevelésről van szó, hála Minhonak. Mindenki irigykedve figyeli Jisungot, aki egy rossz testtartású, lusta diákból hirtelen egy egészséges életmódot folytató, sportos alakká vált.
Sok irigy osztálytársa van, akik eleget cikizik, Jisung mégsem szól se a párjának, se az igazgatónak. Nem akar másokat bajba keverni, és szamára a szavak nem igazán számítanak, ha azok nem Minho, a barátai vagy a szülei ajkaiból valóak.
Azonban mindenki nem annyira türelmes és csendesen szenvedő típus, mint Han Jisung. Az irigyei mindannyian nagyszájúak és az erejükkel menőznek, miközben eszük egy csepp sincs.
Sung eddig nem félt annyira tőlük, azonban mostanság kezdtek okot adni az aggodalomra a kisebb termetű fiúnak. Ugyanis a nála két fejjel nagyobb osztálytársai nem egyszer szorították őt sarokba, viszont eddig szerencsére még nem bántották fizikálisan.
Jelenleg éppen tesi óra után öltözködnek. Jisung nagyon megizzadt, ezért úgy döntött, hogy lezuhanyzik. Nem törődött a tőle nem messze lévőkkel, akik halkan susogtak, vagy éppen mocskos megjegyzéseket dobáltak a formás fenekére. Nem törődött velük, mert hidegen hagyta mások véleménye.
Amikor végzett, a puha fehér törölközőjét a derekára csavarta, majd a zuhanyzót elhagyva a táskájában kezdett kutakodni. Amikor elővette a másik törölközőjét a hajának, valaki erősen meglökte, egyenesen neki a hideg falnak.
– Hé! Áú! – ráncolta össze a szemöldökét mérgesen.
– Ideje lenne visszább fognod magadat Han Jisung! – morogta az egyik srác, akit Kyujinnak hívtak.
– Kicsit túlzásba vitted a mozgást! De nem is csoda, hogy Lee tanárúrnak te vagy a kis személyes kedvence, hiszen te picike vagy és ordít rólad, hogy buzi is vagy! Mi, akik megdolgozunk a sikerért, és igazi férfiak vagyunk, miattad szorulunk háttérbe!
– Szóval igazi férfiak vagytok? Vicces! – fonta kereszbe a karjait Jisung. – Ha igazi férfiak lennétek, akkor bele tudnátok törődni a sorsotokba, és elfogadnátok, hogy legyőzött titeket ez a „picike fiú, akiről ordít, hogy buzi.“ – vágott vissza.
– Han, jobban jársz, hogyha elkezded újból a kispadot melegíteni a popsiddal, ahhelyett, hogy gyúrnál rá tesi órán! – mormogta a másik srác, Namjil.
– Nem fogok miattatok visszaesni a lusta korszakomba! Én jól érzem magam, amikor mozoghatok, és eredményesen is tudom csinálni. Az én izmain nem porból vannak, én megdolgoztam minden egyes izomért, legyen szó a fenekemről vagy akár bármelyik másik testrészemről!
– Még mindig pofázol bassza meg?! – csapta neki a falnak újból a fiút Namjil.
– Igen! Nem 10 éves vagyok, akit csak úgy el tudtok intézni! – húzta ki magát Sung.
