Ma újból az ébresztőm előtt ébredtem fel. Még lett volna fél órám aludni, de helyette inkább végigsimítottam a derekamat ölelő izmos karon, s jobban belefurakodtam szerelmem meleg ölelésébe.
Mindketten anyaszült meztelenül feküdtünk a puha ágyikónkban. Minho szorosan bebújz a hátamba, s átölelte a derekam. Arcát a hátamba fúrta, így minden lélegzetvételét éreztem magamon.
Imádom az ilyen reggeleket, mert mindig egy csodás éjszakát jelentenek. Minhoval minden tökéletes.
Mosolyogva kezdtem karját cirógatni ujjbegyeimmel, miközben magamban felidéztem a tegnap éjjel gyönyörű pillanatait. Azt hiszem sosem szerettem ennyire még senkit sem.
– Miért nem alszol még? – nyammogott Minho, miközben lennébb húzott az ágyban, hogy egy szinten legyen az arcunk.
– Nem vagyok álmos. – fordultam meg a karjaiban, s arcát kezdtem simogatni. – De te még alhatsz kicsim. – csókoltam az orrhegyére.
– Nem hagylak egyedül, elviszlek a suliba. – motyogta csukott szemekkel.
– Minho, még mindig hulla fáradt vagy. Majd elmegyek busszal.
– Ha egyszer itthon vagyok, akkor nem engedem, hogy buszozz! – férkőzött közelebb hozzám, s mellkasomba bújt.
– Szeretlek te kis makacs! – túrtam a hajába, s fejbőrét kezdtem simogatni, mert tudom, hogy azt imádja.
Kis fáradt nyuszikám vissza is aludt, így gyorsan kisurrantam mellőle, és sietősen elkészültem. Táskámmal a vállamom hagytam el a házat, majd bepattantam a kapu előtt várakozó barátom autójába.
– Jó reggelt Sungie! – indította el az autót Namjil, s kezét szinte automatikusan a combomra csúsztatta.
– Jó reggelt! – szokásosan azonnal a kezére fogtam, és visszatettem a saját lábára.
Igazából ezért is szoktam sokszor hazudni Minhonak, hogy busszal megyek. Minho egyáltalán nem bírja Namjilt, hiszen ez a hülyegyerek már a saját pasim előtt is fogdosott. Persze én nem veszem komolyan, de Minho nagyon a lelkére tudja venni az ilyeneket.
Inkább hazudom neki, hogy busszal járok, minthogy megint egy hatalmas veszekedésben törjünk ki, mert féltékeny a barátomra.
Egyébként Namjil ugyan azon az egyetemen jár, mint én, így legtöbbször tud engem hordozni, amiért hálás vagyok neki. Minho nem érti meg mindig, de azért megyek inkább Namjillel egyetemre, hogy ő otthon tudjon pihenni.
Mivel Minho nyomozó kapitány, és legtöbbször éjjel megy dolgozni, s reggelre ér haza, így inkább hagyom pihenni őt. Múlt éjjel nem volt munkában, de az azelőtti melója nagyon kihúzódott, és egész nap hulla fáradt volt. Ilyenkor mindig elküldöm aludni, hogy legalább másnapra kipihenhesse magát.
Az egyetemen ma is kellően odafigyeltem, hiszen Minho rendszeresen kifaggat. Fontos neki, hogy jól menjen az álommunkám, így nem sajnálja az idejét, bármikor segít nekem. Az az álmom, hogy egy napon belőlem is nyomozó váljon, mint belőle. Számomra ő a tökéletes példakép. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy a példaképe egyben a pasija is legyen.
Nos, az egyetemen nem volt ma semmi érdekes, ugyan úgy Namjillel mentem haza. Jókat beszélgettünk, röhörésztünk, akár csak más barátok. Szeretem benne, hogy sok közös tulajdonságunk van, és mindig megért engem.
Ma megkértem, hogy egy utcával arrébb tegyen le, hogy Minho ne vehessen észre, de nem hallgatott rám. Pontosan a kapuban tett ki, amit ugyan megköszöntem, de egy cseppet sem voltam elragadtatva. Remélem Minho nem látott meg.
