Tesi jött. Jisung és Felix pedig gyűlölik a tesit, mert a tanár egy hatalmas nagy köcsög, aki imádja Jisung vérét szívni minden órán. Nem igazán csípi a diákot, de a diák sem őt.
Már mindenki felöltözött, és várták, hogy elkezdődjön a bemelegítés, de Han Jisung még sehol sem volt. Lee Minho, a tesi tanár szemforgatva dőlt neki az egyik fehér falnak.
- Han, legalább egyszer készülnél el időben! - kiáltott ki a késői diáknak.
- Máris jövök tanárúr! - jött a válasz az öltözőből, mire az osztály elmosolyodott.
Jisung szerencsére nem húzta az időt olyan sokáig, mint máskor, így hamar neki kezdhettek a bemelegítésnek. Miután ennek is vége szakadt, elkezdték a mai gyakorlatokat, ami a kézenállás gyakorlata volt.
Minho mindenkinek elmagyarázta, hogyan kell csinálni a kézenállást, majd be is mutatta az osztálynak. Ezután hagyta, hogy próbálkozzanak, viszont valami szúrta a szemét.
- Han, te miért nem csinálod?
- Én ezt nem tudom tanárúr.
- Nem érdekel, úgyis meg kell csinálnod!
- Nem csinálom! - fordult félre Jisung a tanártól.
- Han, ha nem akarod, hogy adjak egy egyest a naplóba, most azonnal megpróbálod! - idegesedegett fel a tanár.
- De nem merem! - kiáltotta Han.
- Rendben, akkor ma péntek és utolsó óra gyaránt itt maradsz és addig nem mész el, amíg nem csinálod meg tökéletesen.
- De tanárúr! Kérem!
- Semmi kérem Han! Itt maradsz és kész! Vita lezárva!
- Hogy menne a faszomba! - zsörtölődött Jisung.
Minho hallotta a szitkozódást, de elengedte a füle mellett, hiszen ma úgyis a kezei köze kerül az a fiú, akkor pedig minden dühét levezeti rajta.
Hamarosan el is érkezett az óra vége, és a diákok kiszállingóztak egy búcsúzást követően. Jisung is megpróbált kislisszolni, de Minho tanárúr észrevette.
- Hanie, ön marad, ha elfelejtette volna. - szólította vissza a fiút, aki elbúcsúzott a szőke barátjától, majd visszabattyogott az egyik padhoz a tesiteremben, és leült. - Kezdheted a gyakorlást. - szólt rá Minho.
- Nem tudom megcsinálni. - rántott vállat Jisung morcin.
- Han, ha nem csinálod meg, beírom azt az egyest, amivel már ígyis-úgyis buksz. - tette keresztbe a karjait a tanár.
Jisung látszólag felfogta a dolgot, ugyanis mintha lágyult volna a tekintete.
- Ahogy látom kémiából bukásra állsz, fizikából bukásra állsz, és a matekon is éppen hogy átmész kegyelemből. Azt hiszem könnyebb lenne megtanulni a kézenállást, mint megtanulni az éves anyagot kémiából vagy fizikából, hogy csak pótvizsgás legyél, ne évismétlő.
- De tanárúr, én erre nem vagyok képes! - vált könyörgővé Jisung hangja.
- Idefigyelj! Ha ezt a mai nap folyamán megcsinálod, ma is kapsz egy ötöst, és következő órán is. - könyökölt a térdeire Minho.
Jisung szeme a hallottak alapján felcsillang, és hirtelen elkezdett szeretetet táplálni a testnevelés tanára felé.
- Tanárúr, én tényleg meg akarom próbálni, de félek. Félek, hogy nem leszek képes rá! - vallotta be őszintén.
- Segítek. - állt fel Minho a székéből, és Jisung elé sétált a gyakorló szivacshoz.
Elmagyarázta a kisebbnek újból, hogy mit kell tennie, és újból be is mutatta, csak sajna a pólója lecsúszott a hasáról, így Jisung valami olyannak lett a szemtanúja, amit imádott, de a tanár nagyon nem akart.
