- Biztosan jó ötlet volt idehozni őket szívem? - néztem aggódóan a mellettem vezető páromra.
- Jaj Jisungie, ne stresszelj már annyit! Nem lesz semmi baj! - csapott a combomra, de nem nyugtatott meg ezzel nagyon.
- 7 városi egeret kihozol az erdő mellé. Biztosan átgondoltad rendesen?
- Nem esznek meg a farkasok, nyugodj meg édes! Nem lesz semmi baj - kezdte simogatni a belső combom.
- Ha te mondod, akkor elhiszem. De legalább engem megvédesz a farkasoktól, ha jönnek ugye? - kérdeztem szégyenlősen.
- Persze, hogy igen, de nem lesz rá szükség, mert nem lesznek farkasok.
Bólintottam, de a téma felőlem még nem volt lezárva. Életemben egyszer sem voltam erdőben. Én egy szöuli panelben élő befőtt vagyok, aki életében csak a parkban látott füvet vagy fát. Csak a filmekben láttam erdőt, de az mindig ijesztő volt.
Minho velem ellenben egy tanyán nőtt fel a szüleivel. Minden nap az erdőn vagy a mezőn volt, és dolgozott. Hat éve az gyetemen találkoztunk, hisz mindketten az állat egészségügyre mentünk tovább tanulni. Én állatorvos akartam lenni, míg ő a tanyai életet akarta folytatni.
Végül egy, a tanyához közeli városban vettünk egy házat, ahol ketten élünk, és így Minho könnyen ki tud járni az állatokhoz. Őszintén a legnagyobb félelmem mindig is az volt, hogy a tanyasi szagok majd taszítani fognak Minhotól, hiszen sok másik embertársammal együtt nem vagyok nagy rajongója a lócitrom szagnak. Viszont szerencsére nem hozza haza a büdös ruháit, meg a tanyán meg is fürdik hazaindulás előtt, így eddig még sosem kellett panaszkodnom, hogy büdösen jön haza. Ehhez az is hozzásegít, hogy vannak alkalmazottjai, akik a "mocskos" munkát elvégzik helyette.
Most pedig meghívtuk a barátainkat két napra kempingezni a közeli erdőbe. Minho tök nyugodtan tudja kezelni a helyzetet, de nekem ez nem megy ennyire könnyen. Sosem mentem vele az erdőbe, éppen ezért is tartok az ott lévő állatoktól, meg a sok csúszó-mászótól.
Talán nem lennék ennyire feszült, ha csak ketten lennénk, és a barátaink nem lennének hozzám hasonlóan egy-egy paneli befőtt. Félek, hogyan fog tudni Minho ennyi zöldfülüre figyelni. Még valamelyikük megeszik valamilyen mérgező növényt, aztán hívhatjuk a mentőt, persze ha lesz térerő ugyebár.
Négy lakóautót béreltünk, hiszen senki sem jött volna el, ha sátorban kellett volna aludnunk. Így valamennyire én is biztonságosabban érzem magam.
A másik dolog ami aggaszt, az a hosszú út. Az egy dolog, hogy az erdő messze van, de miért kell nekünk bemenni az erdőbe? Már fél órája utazunk, teljesen kivagyok.
- Baby, mit tegyek, hogy ne legyél ennyire stresszes? - nézett rám Minho.
- Nézd az utat! - mutattam az ijesztően göröngyös útra.
- Eddig is ezt csináltam, mégsem nyugodtál meg.
- Igazából a legjobban téged féltelek. Hogyan tudsz majd 7 hülyére vigyázni? Megbirkózol a feladattal?
- Pontosítanék. 6 hülyére kell vigyáznom, mert te nem vagy az. A kérdésedre a válasz pedig igen. Voltam már háromnapos kempingre egy egész turista csapattal.
- Azt hiszem csak akkor tudok majd megnyugodni, ha már látom, ki hogy viselkedik a szabadban - sóhajtottam.
- Ne stresszelj feleslegesen! - tette a térdemre a kezét - Nem baj, majd az éjszaka kiűzöm belőled a stresszt. - mosolyodott el perverzen.
- Aha! Azt jó elképzelted! - bólintottam - Örülök, hogy aludni fogok tudni, nemhogy szexelni! - horkantottam fel.
- Ugyan már kicsim, a friss levegőn a legjobb csinálni - mosolyodott el pimaszul.
