Furcsa álom bár véget ne ért volna,
Most a magány nyakam körbe fonja.
Ott volt a fájdalom mellett a remény,
Meg volt mindenem és nem volt elég,Furcsa gondolat ejtett engem rabul,
Idővel kijött a gyilkos szó a számból,
Ott volt de soha,soha nem létezett,
Meg volt a jó indulat mégis elveszett.Furcsa dolog ez a vak halk remény,
Szerelemhez elég egy két élmény,
Ott voltál láttalak ennyi volt csupán,
Meg volt a pillanat de csak ábránd.