A szem mi ezt a világot kémleli,
Több annál mint azt sokan képzelik,
Lelkünk tükre mi olykor tűzben ég,
Lélek az ahol elzárunk mindent mi szép.
Ez mind különböző ezernyi színben,
Mit olykor elfed a könny a szemedben,
Nem biztos,hogy elfed lehet csak fel nagyit,
Tud látni benne a szépet mely boldogít.
Fáj néha szembe nézni mással,
Érezni és ölelni ugyan azzal a fájdalommal,
Lehet értelmetlen az egész és nincs lélek,
De én akkor is látom ha a szemedbe nézek.
