Gyümölcs volt a bűn méz édes,
Ketten döntöttek s az élet véges,
De túlélte a bűnt is a szerelem,
Hiába járta át a hűvös félelem.
Mi meg megszerezzük s eldobjuk,
Mint koszos ruha darabot kihordjuk,
Egymás vérét szívjuk nap mint nap,
Egy hálás kutya csontot sem kap.
Ez kel tárgy légy mit birtokolnak,
Nagy szavak közt kit úgy el dobnak,
Ha több kel mint csak múló érzelem
Ne mond kérlek, hogy így nem lehet.
Ha bűn a szerelem kegyes vétek,
Nevesetek ha egy mesében hiszek,
A világ mocskát többé nem hiszem,
Míg élek azt keresem mi elveszett.
