Játszott szíve húrjain egy kegyetlen dalt,
Most is halkan zeng az aprócska madár,
Minden egyes szóba egy kicsit bele halt,
Énekli mind csak azt nincs ki haza vár.
Szárnyalna de pár nélkül nincs értelme,
Ezért a bánatát az idő mélyére temette,
Nem bírta el viselni elfelejti a szerelme,
A hideg tél apró szívét meggyötörte.
Majd jött a tavasz és újra bátran dalolna,
De szerelme nem hallotta csak el dobta
Hiába süt újra a nap ha szíve meg fagyna,
Mond mi vár rá ha a remény el hagyta?
