Nem alszom jól, rém képek gyötörnek,
Beszélek s kezek húznak vagy ölelnek,
Távolodom tőled mesze a sötétségbe,
Csak egy pofon vagy egy hazug életbe.
Felkelek de az éjszaka még nem ért véget,
Nyitott szemel is látom azt a sok rém képet,
Mind te vagy rajta miért nem hagy el végre?
Szívemet földben ásom akkor is dobog érte.
Minek ide pokol ha a lét maga a büntetés ?
Ne mondjam, hogy szerelem az sértés,
Lelkem mélyére lát de semmit nem talál,
Azért mert te vagy az élet én meg a halál.
