Látod a földet valakinek csak föld valakikek az élet,
A szerelem is valakinek áldás valakinek múló végzet,
Hit és a remény mindenkinek mást-mást jelent,
A tenger is éltet de kíméletlen elnyel mindent.
Lásd kék az égbolt nem szürke és nem is fekete,
Lehet ez a zord világ is olyan gyönyörű mint te,
Lásd magadban két képet egyiken te másikon a szíved,
Kérlek ha rám nézel belőlem se láss csak egyet.
Látod repül az idő és mi csak úgy fel szálunk rá,
Büntetés voltál vagy esély, hogy fel nőjek nem tudom már,
Láttalak akkor csend lett minden a zaj hallgatag,
Nem kellenek szavak ha szerelem angyala megragad.
Bár látnád magad, úgy ahogy egykor én láttalak,
Talán elhinnéd igazak voltak azok az éltető szavak,
Lásd utoljára mit meg élt egy könyörgő lélek,
Láttam, ahogy minden pillanat a homályba veszett.
