Kihalt kunyhó a sötétben vár,
Benne él minden mi fáj,
El szökni hidd el felesleges kár,
Szemünkben tükröződik a táj.
Minden el múlt idő egy helyen,
Kit bezár már elveszett,
Mit ott találsz már értéktelen,
Kunyhó lassan darabokra szétesett.
Kunyhó belseje nyirkos és jég hideg,
Benne ülök mint elveszett,
Kunyhó belülről már szinte didereg,
Ha be nézel láthatod kihűlt lelkemet.
