El hervadt a rózsa, múlik az illata
Sír az őszi fa levél, nagy a bánata,
Százezrek között, mégis egy maga,
Lehull a tölgy fáról, nincsen otthona.
Barnára festet, megfáradt környezet,
Jön már az ősz, a nap is szendereg,
Minden állat, meleg vackában pihen,
Könnyű nekik, össze bújva csendben.
Nehezebb a csend, ha a magány ér,
Hűvösebb a szél, zordabbá válik a tél,
Ha nincs senki, ki ilyenkor karjába zár
Elalszik az érzelem, kihűlsz mint a táj.
