Furcsa egy tűz mi táplálja a szerelmet,
Csak benned ég, nem ismer kegyelmet
Nem terjed csak ég, csak ég szüntelen,
El oltani már úgy érzem szinte lehetetlen.
Eltaposhatod de újra gyúl nincs ki út.
Csak táplálja a keserű fájdalmat és a bút,
Mégis melegséggel tölt a hazug érzelem,
Ad majd el vesz, kegyetlen a szerelem.
Tűzet gyújtott a szemednek fekete lángja,
Azóta két fekete szemednek nincs párja,
Mit meg éltem e tűzben el nem mondható,
Bárhogy próbáltam a tűz el nem oltható.
