Ablakom előtt ringatózik a hold fény,
Hol magam hol téged kereslek benne,
Fény hűvös esti fény egy csepp remény,
Nincs ember ki az éjszaka zajába vinne
Jó nekem ez a ringatózó hold fény.
Sötét az éj lecsukja szemét ezernyi ház,
Néhány még hangos és vakítóan világos,
Utca szélén kóbor kutya tőle a hideg ráz,
Olyan mint a szívem csapzott és magányos,
Nem várja senki se egy gazda se szülői ház.
Szemeiben ringatózik a fény egy kis remény,
Talán ez az én sorsom is egyedül a világon,
Keresem de vak vágány és fájó szenvedély,
Üres szível a sötétben látom csak vigaszom,
Ringatózó fény a vándornak egy kis remény.
Nem alszok három napja keresem a fényt,
Ablakomon ami beszűrődik az nem elég,
Próbálok túlélni a fényben sötét árnyként,
Magányban a szív csak koszos törmelék,
Rád néztem és közelebb éreztem a fényt.
