Mi marad egy pusztító csata után?
Csak értelmetlen halál és pusztulás,
Szerelem és egy ilyen pusztító titán,
Utána csak tört szív és megbánás.
Mégis van szép ami még megmaradt,
Csak egy ölelés mégis túl sokat ér,
Ennyi marat miután szívem szét szakadt,
Apró öröm árván mögötte csata tér.
Lehet nem kéne semmi maradjon,
Csak a feledésnek ködös homálya,
Nem engedem ezt még megtartom,
Hiába vetül rá sorsnak véres játéka.
Hiba volt hinném, hogy valami oka volt
Éreztem túl sokszor keserű megvetést,
Hiába szépítem a szívemen szürke folt,
Vigaszként megőrzöm azt az egy ölelést.
