Nincs olyan vers mely ne fájna,
Minden szó penge mely belém vájna,
De újat írok, hogy leírjam, hogy fáj,
Nincs ki velem nevetne és nincs ki vár.
Néha szó tenger mélyén nincs semmi,
Emlékekből épített homokvár csak ennyi,
Vajon miért nehéz játszani az életet,
Csak játék ha valakit folyton keresek.
Nem nehéz bánat szavát papírra vetni,
Nehezebb a szavak fájdalmat átérezni,
Ha olvasni akarod akkor ne a szemeddel,
Olvasd a szemedben tükröződő lélekkel.
