Zongora szól kis szóbaba kicsi fény,
Nem kisebb mint én,kis ember,kis remény,
Dallam a lelkem felé hatól, apró szürkeség,
Mond ez a kis világban miért nagy a kétség?Szól a zongora minden dallam fájdalom,
Egy régi dal egy megkopott fogadalom,
Apró falu még kisebb fakó szerelem,
Rövid úton esti ködben haza megyek.El halkult a zongora de hazáig kisért,
Apró szobám talán az egyetlen ki ért,
Ez a két fal mégis mintha össze nyomna,
Szól még az a zongora rajta életem dallama.