Telnek a napok és bezárva tartom szívem
Fáj csak fáj, talán örök tévedés a szerelem?
Nem tudom miért de még mindig szeretem,
Lassan lehet elhiszem el nem múló érzelem.
Volt mikor éltetett és szebbé tette napalom,
Most is velem van fájó de el nem hagyom,
Csak a szerelemnek hazug dalát hallgatom,
El nem múló pillanat a múltam és vigaszom.
Miért nem lehet szép valakinek a karjaiban?
Hisz más is szerető társra talál a párjában,
Akkor én miért vagyok egyedül a világban?
Valóságot próbáltam keresni a csodában.
Telnek a napok nem hagy el a szerelem
Pedig magamban oly mélyre el temetem,
El kell engednem kit oly nagyon szeretem,
Már el hagynám de nem múlik el az érzelem.
