Vártam sors kötele húzzon hozzád,
Nem jöttél az idő kerekéhez dobtál,
Száz ezer pillanat hamuvá porladt,
Most újra ások temetem a múltat.
Vártam minden arcba kerestelek,
Szeretetben ismét el vesztelek,
Mint folyó mely át tőri a hegyeket,
Olyan erővel tőrt szét a szeretet.
Vártam a szerelmet így oly ostoba,
Nélküled estem le mélyre a pokolba,
Tűz és a melegség csak ennyi maradt,
Nem jöttél szerelem láza megtagadt.
Vártalak de téged vagy egy képet?
Nem tudom méltatlanul ért véget,
Hittem benned de te soha nem jöttél,
Így váltunk színek közt szürke idegené.
