Egyedül kóborló állat, védtelen áldozat,
Magányos léleknek nem jut csak kárhozat,
Egyedül csak az lehet ki önmagába el veszett
Örökös kalitkában mond élni, hogy lehet?
Senki nem kérdez, senki nem felel,
Mindenki egy nap úgy is el felejt,
A fényben is a sötétség elöl menekül,
Éltél szeretetben mégis árván egyedül?
Egyedül kóborló szív, magára marad,
Az évek gyorsan pillantásra tova szaladnak,
Közben néha remélem egyszer mellém ül,
Talán akkor nem érzem magam egyedül.
