Mond ki! azt, hogy fáj akkor is ha nehéz,
Ne csak akkor érezd a szót mikor el mész,
Mond csak ki! rabja vagy saját magadnak,
Bajtársaid majd a bajban cserben hagynak.
Mond ki! szar az élet és nem változik,
Mindenki a saját maga poklában kárhozik,
Mond ki! szíved asztalán üres lakoma,
Menekülnél magad elöl de már nincs hova.
Mond ki! magányos szíved társra vágyik,
Szólj mielőtt világod darabokra hullik,
Mond ki! elvesztél az élet habjain úszva,
Szólj mert más a te életed húrjait húzza.
Mond ki! mind azt ami benned lakozik,
Jó vagy rossz most minden elhangzik,
Ereszd ki! mindent egyesével engedj ki,
Mond ki! csak magadnak de mond ki!
