Hányszor kel még a papírt szét tépnem?
Minden nap kéne valamit felednem,
De kis madár szárnyai túl gyengék,
Nem töri meg még az ég csendjét.
Volt idő amikor erős volt láng szárnya,
Most belepi a jövőnek fekete árnya,
Őt én teremtettem, hogy öröké lángoljon,
Most küzdök ,azért hogy pislákoljon.
Tudtam hiba volt minden egyes perce,
De gyenge voltam harcolni érte,
Nem tudtam elengedni, szabaddá tenni,
Nem hagyhatom a semmibe elveszni.
