Minden szó oly parányinak tűnik,
Hisz olykor a hazugság köntösébe öltözik,
Minél nagyobbra festem annál kisebb lesz,
Olykor reményt kínál de olcsó lelket vesz.Minden pillanat oly törékeny,
Bár ne lenne az idő ránk ennyire érzékeny,
Felejt az ember ha a színes képre pór szál,
Elveszít mindent ki mindig a holnapra vár.Minden szerelem oly nehéz,
Vérző hanggal könyörgök de úgy is el mész,
Mikor öleltelek de tövisek fúródtak belém,
Pokol volt amikor azt mondat nincs te és én.