Van talán egy vég ami felé rohanunk,
Szeresünk és éljünk mielőtt meghalunk
Éljük meg vagy eldobjuk a pillantatott,
Néha várni kel, türelemmel a holnapot,
Saját magunk faragunk saját kereszteket,
Nem veszed észre és évekig csak cipeled,
De néha csak szimplán levegőt kell venni,
Azért hogy minden terhet le tudj adni.
Én csak a szívemet nem tudom irányítani,
Már lassan úgy érzem nem tudod bántani,
Sötét szoba amit valakiért vakon bejártam,
Nem várt rám csak a tábla volt ott, kijárat.
