Második esély

3.

Sergey

Amikor Helena nyomára bukkantam, nem akartam elhinni, hogy ez lett belőle.
Egy ország élén állt.
Kirobbantotta a második világháborút.
Aztán megtaláltuk a búvóhelyét, ott is sikerült elkapnunk őt. Két gyerekkel találtunk rá, amikor berobbantottuk az ajtót.

Nem gondoltam volna hogy neki is vannak gyerekei.

Amikor meglátott minket már fogta is a fejéhez a pisztolyt. Mielőtt elsüthette volna, a háta mögé lopóztam és leütöttem. Féltem, hogy valóban meghúzza a ravaszt.
-Szép volt Sergey - hallottam meg az amerikai hangját - De most tényleg, ő lenne az, aki az egész háborút kezdte?
-Mert mit vártál? - kérdeztem őt.
-Hát, nem ezt - vakarta meg a tarkóját zavarában Josh.
-Vigyük őt, meg a két gyereket fel, a katonák meg addig nézzék át a bunkert - javasoltam.
-Jó ötlet - hallottam megszólalni a franciát, aki már a két gyerek ágya mellett guggolt.
Ekkor már én is ránéztem a két gyerekre.
-Hogy hívnak titeket? - kérdezte Emilliem.
-Én Albert vagyok, a húgom pedig Luna - a fiú hamarabb eszmélt fel a sokkból.
Olyan szépek, mint az anyjuk, gondoltam.
-Itt nem vagytok biztonságban, gyertek velünk, mi ügyelünk rátok - mondtam nekik, majd felvettem az anyjukat a vállamra, és vittem, mint valami zsákot.
-A-anyával m-mi lesz? - hallottam meg a kislány hangját, de mintha meg sem hallottam volna, amit mondott, vittem fel az anyját a házba. Végre megtaláltam, erre most ki akarják végezni. Azt már nem hagyhatom! De ha sikerül meggyőznöm a többit, hogy nekem van a legtöbb jogom felelősségre vonni a Führert, akkor onnan már minden rendben lesz.

Nürnbergben sor került a háborús bűnösök felelősségre vonására. Helena az egész utat végigaludta, aminek a végére már teljesen elhittem, hogy megöltem azzal az egy ütéssel. 
Szerencsére felébredt, viszont még a tárgyaláson is emésztett a bűntudat, amikor a kötésére néztem.

3 nappal később

Végre sikerült meggyőznöm azt a három idiótát, hogy magammal vihessem Helenát és a gyerekeit a Moszkvába.

Azt viszont kikötötték, hogy nem fedhetem fel a kilétét.
Merthogy mindenki Adolf Hitlerként ismerte, és ugyebár elég nagy szégyen lenne mind a négyőnknek, hogy egy nő döntötte romba egész Európát.

Viszont komolyan kezdtem hinni Helena korábbi szavainak, miszerint mentálisan eléggé labilis.

Ugyanis az istenért sem akart beszállni a gépbe, mondván, hogy fél tőlük. Végül kapott egy altatót, ami nem altatta el ugyan, de kiütötte annyira, hogy mire kettőt pislogott felvittem a fedélzetre.

A haláltól nem fél, egy nyomorult repülőgéptől viszont igen. Régen is voltak furcsaságai, és ezek felnőttkorában is megmaradhattak.
Moszkvában a repülőtéren már várt az iderendelt autó. Az út alatt a gyerekek lelkesen nézték a várost, kérdezgettek.
-Tetszik a város? - kérdeztem tőlük hirtelen - Igen - felelte Albert - Nekem is - válaszolta Luna. Legjobban Helena válaszától féltem - És neked? - fordultam Helena felé.
-Szép - ez legalább egy félsiker.
Mire a gyerekek kibámulták magukat oda is értünk a lakásomhoz.
-Itt fogunk lakni? - kérdezte hirtelen Luna, amikor meglátta, hogy nem megyünk tovább.
-Szerintem viszont szép lakás - válaszolt neki a bátyja.
-Szerintem is. Vajon vannak más gyerekek is rajtunk kívül? - kérdezett megint Luni, mert én magamban már így becézem.
-Igen, négy gyerekem van, szóval majd tudtok kivel játszani amíg-- itt elharaptam a mondatot. Nekik nem kell tudniuk, hogy mit tervezek....

Helena

Azt a rohadt...
Ezt egy párszor elmondtam magamban, amíg Sergey házát bámultam. Ez a ház egyszerűen hatalmas... és valamiért nagyon ismerős.
Ekkor kikívánkozott belőlem a kérdés:
-Miért hozott ide minket? - ő erre csak rámmosolygott, és így válaszolt:
-A gyerekeid úgy is nálam lesznek, mivel így határoztál, és legalább a gyerekeiddel lehetsz szinte utolsó pillanatig, plusz az ágy kényelmesebb, mint a priccs a börtönben. Ja, és Helena?
-Igen?
-Légyszíves tegezz. Csak ha nem baj.
-Megpróbálom.
-Köszönöm.
-Semmiség.
-Anya, meddig kell még kint várnunk? - türelmetlenkedett Albert, pedig ő nagyon türelmes szokott lenni.
-Máris mehetünk, csak édesanyátokkal megbeszéltünk valami fontosat - mondta Sergey, azzal kinyitotta a ajtót, és betessékelt minket.