Második esély

30.

-Jézusom kislányom! - ölelte meg anya sírva Helit, miután végighallgatta, hogy hogyan telt el az elmúlt huszonhét éve - Mégis hogy bírtad ki ennyi ideig?
-Nehezen - motyogta zavarában. Anyám sosem bánt így Cecíliával. Az összes alkalmat kihasználta, hogy belékössön, Helit meg ölelgeti. Érdekes... Mondjuk mindkét szülőm ellenezte a házasságunkat Cecíliával, Helinek meg nagyon örültek.
-De miért kellett mindig sakkoznod? - kérdezte apám.
-Apám szerint a korombeli játékok csak „időpocsékolás" lett volna számomra, ezért a gyerekkoromat sakkozással és gondolkodással töltöttem.
-Na apa, partnered akadt! - nevettem fel. Apám szenvedélyes sakkozó, viszont az idők során a partnereit elvitte a Cseka és a háború. Fel is csillant a szeme az öregnek.
-Van egy játékotok?
-Van - mosolyodott el Heli is.

Fél óra múlva már újra a nappaliban voltunk, ahol Heli és apa nagyban sakkozott, én, anyám és Mihail - aki miután megírta a szerelmeslevelét, lejött mesét hallgatni - pedig hozzáértő szemmel figyeltük a partit...
Magyarán csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
A bambulásból a hirtelen bekövetkezett csend zökkentett ki minket. Apám értetlenül nézte a sakktáblát, míg Heli türelmesen hátradőlt.
-E-e-ezt mégis hogy? Kinek a technikája ez? - kérdezte döbbenten, majd felénk fordult - Láttátok? Láttátok? - anyám lemondóan sóhajtott, én meg a táblát tanulmányoztam. Heli bábui, a feketék, gondosan a tábla szélén álltak, apám királya a tábla közebén, a bábui pedig szanaszét, már amennyi maradt neki. 
Ügyes húzás... Vajon kitől tanulta?
-Ezt a felállást én találtam ki - magyarázta. Nem is értem, hogy volt képes egy ilyen bonyolult dolog létrehozására. Én a játékot sem értem, ő meg saját taktikát talál fel...
-Mindegy - sóhajtott anyám - Sergey, menjünk. Későre jár.
-De én még hallani szeretném, hogy hogy kell ezt megcsinálni - nyafogott apám egy ötéves módjára - Ezt nem olyan egyszerű, mint ahogy az kinéz!
-Ha most Helena drága elmagyarázná, a felét el is felejtenéd, olyan fáradt vagy - érvelt anya - Figyelj, holnap reggel korán jövünk, és akkor még gyakorolni is tudod. Jó? - erre apám vígan felpattant a fotelből, de Heli hangja megállította.
-Sajnálom, de a technika az enyém, nem eladó - felállt és összepakolta a játékot - Ha rá akar jönni a nyitjára, játsszunk még egy kört holnap, de én nem mondom el magamtól - erre apám azt hitte, hogy megbántotta Helit, hogy nem árulja el a titkot, miközben szó sem volt ilyenről, egyszerűen csak nem akart beszélni róla.

Miután apáék elmentek, Heli fáradtan a kanapéra roskadt.
-Ne mond hogy nincs semmi - ültem le mellé - Mi a baj?
-Ez az egész - utalt a játszmára - apámra emlékeztet. Ő is mindig ezt csinálta velem. Hétfő délután leültem vele játszani, ha nyertem, fent lehettem a szobámban, de akkor is valamin gondolkoznom kellett - csuklott el a hangja. Gyengéden az ölembe húztam. Már remegett.
-És mi történt amikor vesztettél? - kérdeztem a fülébe suttogva.
-Három nap a pincében, kaptam egy szelet kenyeret és egy kancsó vizet - suttogta a mellkasomba - Az elején még Nikolett és Thomas is velem volt, de miután ő kis elmentek, jöttek a patkányok - már sírt - Gyenge voltam, és össze-vissza harapdáltak. Amikor először felmentem teleharapdálva, apám képen törölt, hogy összevéreztem a ruhám.
-Édesanyád nem védett meg?
-Megvakult, ráadásul autizmussal élt. Számára nem létezett rossz. Nem egyszer végignézte, ahogy apám megver, de csak mosolygott. Nem értette meg, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad megengedni, egészen amíg-- szinte már fuldokolt a sírástól. A hátát simogattam, amikor pedig levegőhöz jutott, folytatta.
-Amikor eljöttetek hozzánk, épp megvertem őt egy játékban, szóval elég ideges volt, amikor meg megtudta, hogy megmondtam neked a címem, teljesen bedühödött. Fojtogatni kezdett, amikor anyánál bevillant valami... hogy amit apám csinál, az nem helyes, és közbelépett. Apám erre pisztolyt nyomott az arcába, de akkor sem állt félre. Aztán apám... apám...
-Tudom... - csitítgattam - Tudom... - szörnyű dolgokon ment keresztül. Amikor az apjára gondoltam, iszonyatosan dühös lettem. El is felejtettem, hogy Heli az ölemben van. Amikor észrevette a dühömet, nyugtatni kezdett.
-Hé, nyugi...Nézd a jó oldalát, már meghalt...
-A tetteire akkor sincs bocsánat! - akadtam ki - Az a szerencséje, hogy meghalt, különben én magam végezném ki! Te hogy-hogy nem haragszol rá?
-Hát tudod, valahol mégiscsak az apám, szóval--
-Nem! Ne próbáld meg elmagyarázni, ő egy szörnyeteg!
-Sergey, azért mégis az apámról beszélünk, még ha--
-Istenem Heli, mégis hogy a francba lehetsz ilyen jószívű? - öleltem magamhoz erősen - Te még az apádhoz hasonló szörnyetegekben is meglátod a jót?
-Valahogy mégis sikerült kirobbantanom egy világháborút - motyogta.
-Amúgy tényleg, hogy csináltad?
-Megkerestem Hitlert. Egy pszichológussal telebeszéltettem a fejét az antiszemitizmussal, a területkövetelésekkel, meg minden. Utána meg hálája jeléül minden hónapban utalt nekem tízezer márkát.
-Én úgy hallottam, hogy te öltöztél be - jegyeztem meg kissé szkeptikusan, bár tudtam, hogy úgy is elmagyarázza.
-Be is öltöztem. Az elején én beszéltem, aztán kitoltam a rivaldafénybe, mert valaki rájött a titkomra - azt hittem,hogy rám céloz, de folytatta - Egyszer Yokohama megkeresett, mert egy maréknyi japán politikus szerint én nő vagyok. Azt mondta, ha lefekszünk, falazik nekem. Én meg elhittem. Két év múlva megint ezzel zsarolt, akkor kerestem meg Hitlert.
-Miért hívod a keresztnevén? - pillanatnyilag nem foglalkoztatott semmi, csak hogy Heli Yakamát a keresztnevén szólítja.
-Tessék? - megleptem ezzel a hirtelen témaváltással.
-Yakamát, miért hívod a keresztnevén?
-Mert ő is ,,Helenának" hívott, meg mert Alberték előtt nem hívhattam ,,idióta ferdeszeműnek."
-Akkor jó - fújtam ki a levegőt, de ő ezt észre is vette.
-Na mi az, féltékeny lettél?
-Nem - vágtam rá azonnal. Nem kellett volna ilyen hamar rávágnom a választ...
-Neeem? - ezen a ponton kezdtem érezni, hogy az arcom kezd vörösödni, mire hozzámbújt - Szeretlek.
-Én is téged - nyomtam egy puszit a feje tetejére, felvettem a karomba és vittem fel az emeletre. Mire a szobánkhoz értem, el is aludt a karjaimban. Átöltöztettem pizsamába, lefürödtem és bebújtam mellé az ágyba. Magamhoz húztam, mire felém fordult, és a mellkasomba fúrta a fejét.
-Jó éjt - adtam neki egy puszit és én is hamar álomba merültem.