Második esély

27.

Helena

A két lánykérés utáni reggelen Sergeyjel lehívtuk a két fiatalt, és megbeszéltük az esküvőjüket.
-Amikor Mihail betölti a tizennyolcat, összeházasodhattok - szögezte le Sergey -, viszont addig semmi OLYANRÓL nem akarok tudni.
-És addig én hol leszek? - kérdezte Emma - A vízumom a hét végén le fog járni!
-Intézhetek neked állampolgárságot, viszont apád nem fogja hagyni - morfondírozott Sergey - És hogy őszinte legyek, nekem sincs ínyemre, hogy Mihail elmenjen a világ túlfelére...
-És mi lenne, ha Emma hazamenne, Mihail meg itt maradna? - vetettem fel az ötletet - Amikor Mihailnak szünete van, vagy épp ünnep, akkor meglátogatjátok egymást. Egyszer Emma jöhetne a Szovjetunióba, aztán meg Mihail az Államokba.
-Heli, egy zseni vagy! - karolt át Sergey - Na fiatalok, hogy tetszik ez a javaslat?
-Nekem jó.
-Nekem is - adta a beleegyezését Mihail.

Tehát itt tartunk, Emma három héttel ezelőtt hazament, Sergey pedig írt egy levelet a szüleinek és a bátyjának, hogy beszámoljon az esküvőnkről. Most éppen takarítok, mert Sergey elmondása szerint a szülei akármikor beállíthatnak. Már végeztem a fél lakással, amikor csengettek. Ajtót nyitottam, de nem éppen az fogadott amit vártam. Egy nő állt előttem, de a kora alapján aligha lehetne Sergey édesanyja. Drága ruhái és hidrogénezett fürtjei sok pénzről árulkodtak. Engem figyelembe se véve bejött a lakásba, a kabátját pedig a kezembe nyomta. Amíg felraktam a fogasra, ő bement a nappaliba, kényelembe helyezze magát, és végigmustrálta a helyiséget, én meg először éreztem magam kellemetlenül egy vadidegen előtt.
-Kit keres? - kérdeztem mosolyogva, de legszívesebben kipenderítettem volna a házból, ha már bepofátlankodott a lakásunkba.
-Sergeyt. Miért nincs itthon?
-Dolgozik - feleltem - Estig várhatóan nem is lesz itthon.
-Akkor maradt az a cafka - mondta, azzal felpattant, és távozott. Még egy ilyen nőszemélyt, sóhajtottam magamban, és folytattam a takarítást ott, ahol abbahagytam. 

Sergey

Épp szünetet tartottam a munkában, amikor valaki kopogás nélkül berontott az irodámba. Már vettem a levegőt, hogy rákiabáljak az illetőre, amikor tudatosult bennem, hogy ki is áll előttem.
-Cecília, hát te? - kérdeztem döbbenten.
-Egy kismadár azt csiripelte, hogy újra megnősülsz - kezdett bele vidáman, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom - Arra gondoltam, megnézem az utódomat.
-Szóval erről van szó - morogtam.
-Pontosan, ezért elmentem a lakásunkra, hogy megnézzem azt a nőt, de csak a házvezetőnőt találtam otthon, szóval jöttem hozzád megkérdezni, hogy hol találom a hölgyet - nézett rám könyörgő szemekkel, aminek tíz évvel ezelőtt nem tudtam volna nemet mondani, most viszont nagyon is.
-Semmi közöd a menyasszonyomhoz, most pedig kérlek távozz - azzal már majdnem kitoltam az ajtón, amikor hirtelen megfordult.
-Egyébként, annak a nőnek meséltél már te kis Helenádról, vagy majd évek múlva fogod vele is közölni, hogy nem gondoltad át a házassá-- nem hagytam, hogy befejezze, kipenderítettem az irodámból. A hátamat az ajtónak döntöttem, és mély levegőket vettem, hogy lenyugodjak. Tehát akkor, Cecília találkozni akar Helivel, már találkozott is, de házvezetőnőnek nézte. Elmosolyodtam ezen, viszont azonnal el is komolyodtam. Egyszer ez a félreértés is tisztázódni fog, és akkor az ég óvja Helit Cecília haragjától.

***

Munka után rögvest hazamentem, de nem sikerült hamarabb hazaérnem, mert az exfeleségemet a nappaliban találtam.
-Sergey drágám, miért nem mondtad, a házvezetőnőd a menyasszonyod? - nem foglalkoztam vele, bementem Helihez a konyhába, adtam neki egy csókot, és felraktam az üres munkapultra.
-Mit csinálsz? - nevetgélt. Zene füleimnek...
-Megtennétek, hogy nem előttem szeretkeztek? Köszönöm! - hallottuk meg Cecília hangját, akinek nem tetszett, hogy a kanapéról tökéletesen belát a konyhába.
Kelletlenül elengedtem Helit, aki leugrott a pultról és folytatta a főzést.
-Megtennéd, hogy elmész? Köszönöm! - utánoztam a nyafogását.
-A világért sem! - nevetett fel, nekem meg sértette a fülem a vihogása. Mégis hogy szerethettem bele?

A vacsoráig gyanús csend honolt a lakásban, Cecília egy szót sem szólt, amikor meglátta Albertet, Lunát és Natashát. Viszont a vacsoránál...
Cecíliának nem tetszett amit Heli főzött, így csináltatott magának borscsot.
-Na és mi van Emmával? - fordult Heli Mihailhoz vacsora közben.
-Ki az az Emma? A barátnőd? - nézett nagyot az anyja.
-Aham - felelte Mihail tele szájjal.
-Na mi van, összevesztetek hogy ilyen csendes vagy? - kérdezte Cecília.
-Nem, csak a lány amerikai és most ment haza három hete - válaszoltam, mire Mihail arca elsötétült.
-Már megbocsáss kisfiam, de én nem látok sok esélyt ebben a kapcsolatban. Ha valaki olyan messziről jött, mint Amerika, semmi esély rá, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon. Szerintem a kis fruskád találni fog magának egy amerikai srácot, aztán majd valamikor küld egy levelet, hogy ne haragudj, de ami köztetek volt, vége - okoskodott az anyja, mire Mihail ingerülten megjegyezte:
-A menyasszonyom - erre Cecília válaszolni akart valamit, de hirtelen eltorzult az arca, elnézést kért, és sietősen felállt az asztaltól.
-Úgy látszik, az a hashajtó még jó volt - jegyezte meg csendesen Heli két falat között, mire minden szem ráirányult.
-Te mégis mit csináltál? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Amikor ajtót nyitottam neki, csak úgy bejött a lakásba, végig úgy nézett rám mint egy cselédre, azután meg meg akarja mondani, hogy mit csináljunk a saját házunkban, és még finnyáskodik... Aztán amikor főztem neki a borscsot, a gyógyszeresládában találtam egy doboz lejárt szavatosságú hashajtót. Gondoltam, megnézem, jó-e még - sorolta csendesen a tányérját nézve.
-Drágám. Imádlak - nyomtam egy puszit a feje tetejére. Ezután mindenki visszatért a tányérjához. Mikor már szinte mindenki befejezte az evést, Cecília visszatért. Leült enni, viszont egy idő után zavarni kezdte, hogy rajta kívül senki sem eszik már.
-Most mi van? - kérdezte.
-Addig senki sem áll fel, amíg valaki eszik - válaszolta meg a kérdést Heli.
-De minek?
-Így tiszteljük meg egymást - magyarázta, mintha Cecília hasmenése nem az ő hibája lenne.

Este lefekvéskor Cecília bekopogott hozzánk. Mivel Heli, a cuccaival együtt visszakerült ebbe a szobába, Cecília megkapta Heli „régi" szobáját, viszont az üres volt.
-Öm, Sergey, hol vannak a ruháim?
-Elvitted, nem emlékszel? - néztem fel az újságból.
-Nem vittem el mindent, mert gondoltam, hogy néha visszajövök meglátogatni a gyerekeket.
-Ja, hogy azokat! - csaptam a homlokomra - Azokat eladtam.
-Hogy mi van?! - nézett nagyokat - Mi az, hogy eladtad?! Azok az én ruháim voltak!
-Az én pénzemből vetted őket, szóval inkább azt mondanám, hogy az én ruháim, csak te hordtad őket. Másrészt, amikor rátaláltam Helire és elváltunk, az összes cuccodat eltakarítottam innen, mert nem akartam, hogy Heli rosszul érezze magát miattad - lapoztam egyet az újságban.
-Na várjál... Akkor ez a Heli az, aki miatt elhagytál engem?
-Na végre leesett...
-Ki hagyott el kicsodát? - lépett ki Heli a fürdőből, én meg az ölembe húztam.
-Annak idején érted váltam el Cecíliától.
-Az nem válás volt, hanem beadtad a pénzt, közölted hogy a házasságunk egy tévedés volt, és hogy megtaláltad az igazit!
-Azért ennyire ne drámázd túl! - kiabált ki Mihail a szobájából - Te se nagyon bántad, hogy itthagyhatsz minket!
-Ééés akkor most mit is szeretne? - nézett Cecíliára Heli.
-Valamit, amiben aludhatok.
-De miért nem hozott magával ruhát?
-Mint már mondtam, azt hittem, hogy van itt ruhám, de Sergey - itt nagyon csúnyán nézett rám - eladta minden ruhámat maga miatt - morogta. Heli csak odalépett a szekrényünkhöz, kivett belőle egy inget, és Cecília kezébe nyomta.
-Ebben megalszik, holnap meg majd vesz ruhát magának - erre csak elmotyogott egy köszönömöt, és végre békén hagyott minket.

-Cecília azt mondta, hogy holnap reggeli után hazamegy - közöltem a jó hírt Helivel, amikor kijöttem a fürdőből - Na mi az, nem is örülsz?
-De, csak azon gondolkodom, hogy mit kellene a reggelijébe rakni holnap... - morfondírozott, belőlem meg kitört a nevetés.
-Mindjárt jövök - azzal kiment a szobából. Pár perc múlva visszajött nagy boldogan.
-Hánytató lesz - jelentette be nagy büszkén.
-Na gyere, te kis boszorkány - takargattam be.
Már előre vártam a másnapot...