Második esély

5.

Helena

Szobafogság.
Végül is, jobb mint a verés.
Igazából egy pofonra számítottam. Legalábbis régen mindig pofont kaptam apámtól, amikor a viselkedésem nem tetszett neki.
És elég gyakran nem tetszett neki.

Mivel nem tudtam, hogy mit szabad és mit nem, ezért csak fürdeni mentem el. Amikor megpróbáltam kimenni a szobából, szomorúan konstatáltam, hogy Sergey bezárta az ajtót.

Ahogy körbenéztem a szobában, találtam egy üveg vodkát. Én meg miért ne alapon megittam az egészet.
Azután semmi.
Másnap reggel meztelenül ébredtem Sergey mellett.

MI VAN?!

Sergey

Olyan este tizenegy fele sikerült lenyugodnom, három üveg vodka segítségével, ami egyáltalán nem rossz ahhoz képest, hogy általában hét üvegnél szédülök meg egy kicsit. Felmentem, hogy lefeküdjek, amikor Helenát találtam az ágyban.

Olyan aranyos amikor alszik.

Meg sem látszik rajta, hogy cirka több mint 61 millió ember haláláért felelős.

De mit keres az én szobámban?

Igen, egy pillanatra elfelejtettem, hogy én zártam be ide. A tekintetem az éjjeliszekrényen álló üres üvegre esett.
Én azt az üveget ki sem bontottam...
És akkor Grisa engem nevez alkoholistának...

Befeküdtem az ágyba, és már kapcsoltam volna le az éjjeli lámpát, amikor arra figyeltem fel, hogy két kis kar öleli át a derekam.
Hm... Jól esik.
Legalábbis ez volt az első gondolatom. Aztán bevillant a konyhai jelenet, aminek hatására rögtön leráztam magamról.

Mégis mi történt vele? Odalent még az életemre akart törni, most meg önként bújik hozzám.
Vajon mi lelte?
Visszanyomtam volna az ágyra, de magával rántott, és rámmászott.

-Hele-- nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen egy csókkal belémfojtotta a szót. A döbbenettől szóhoz sem jutottam, ami csak felbátorította őt, és benyúlt a felsőm alá. Hirtelen megragadtam a derekát és fordítottam a helyzetünkön.
-Ki vele, mit akarsz tőlem? - förmedtem rá, mire csak...
Elkezdett sírni?
Meg akartam nyugtatni, de felpattant az ágyról, beállt a szoba egyik sarkába, és ott sírdogált tovább.

Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést. Lehet, hogy tényleg csak részeg volt, és túlreagáltam a dolgot.

Próbáltam kedves szavakkal visszahívni, de miután semmi sem használt, hirtelen felindulásból felkaptam és behúztam magam mellé az ágyba. Minél jobban próbált kiszabadulni, annál inkább szorítottam magamhoz. Egy idő után feladta a harcot, és a mellkasomba fúrva a fejét sírdogált tovább.

-Mit csináltam? - hüppögte.
-Semmit - próbáltam megnyugtatni, de mivel miattam kezdett sírni, ezért elég hosszú időbe telt, mire abbahagyta a sírást.

Nyugtatásképp a hátát simogattam. Látszott rajta, hogy mindjárt elalszik, ezért nyomtam egy puszit a homlokára, és így akaratlanul is belátást nyertem a ruhája alá.

Egy, az ő méreténél sokkal nagyobb férfi ing volt rajta, és egy rövidnadrág, amiben jól látszódott a feneke.
Meg tudnám szokni ezt a látványt.

Erre a látványra nem bírtam tovább, rávetettem magam. Csókoltam, ahol értem, de ő sem fogta vissza magát. A keze a derekamról a nyakamra került, és úgy húzott magához. Ő is akarta a dolgot, és hát, nem fogtuk vissza magunkat.

A legszebb hangokat hallottam tőle, ahogy a nevemet nyögi, és kéri hogy folytassam.

Ezt megismételhetnénk párszor, villant át az agyamon, és bár tudtam, hogy még kapni fogok Helenától ezért, inkább csak átöleltem, mire csak nyöszörgött egy kicsit álmában.

Nem akarom őt még egyszer elveszíteni. Egyszer már elég volt.