Zafírkék

Öt

5.Fejezet

A szememmel végigpásztáztam a szobát. Esély sem volt a menekvésre. Tekintettel a karomból kiálló csövekből és a bal oldalamba nyilalló fájdalomtól ahányszor csak megmozdultam.
— Oké Zafír, vegyél magadon erőt. — dünnyögtem magam elé. Egy rántással kihúzgáltam a csöveket a karomból, ami miatt éles sípolás kezdődött el. A francba! Gyorsan befogtam a fülemet, hogy tompítsam a szűnni nem akaró sípolást, de mind hiába, nem fejeződött be.

— Mi történt? — rontott be a helyiségébe egy alacsony, ám bár nagyon csinos, szőke hölgy. Tőlem pár évvel idősebb lehetett, de tényleg nagyon szép arccal és testtel rendelkezett. Egyszerű fehér ruha volt rajta és orvosi klumpa. Rám nézett, aki még mindig befogva tartottam a fülemet, majd a géphez lépett, ami csak nem fejezte be a sípolást. Pár kattintással, megszüntette a hangot. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
— Köszönöm, már azt hittem megsüketülök. — néztem rá hálásan. Bólintott, aztán a szeme a csövekre vándorolt, amiket kitépkedtem a karomból.
— Ezt nem lett volna szabad. — tette csípőre a kezeit. A szemem forgattam. Ennyit erről.

— Nem érdekel, jól vagyok! Hívja ide azt a fickót. — mondtam és direkt nem ejtettem ki a nevét, mert valamiért úgy gondoltam, hogy ez a nő a végén még saját maga fog velem végezni. Nem tudom miért, semmi okom nem volt rá, csupán megérzés.
— Úgy érted Seth parancsnokot? — emelkedett a magasba a szemöldöke. Unottan bólintottam.
— Igen, őt, na nyomás. — sürgettem, mire olyan dühösen meredt rám, hogy azt hittem felrobban a feje. Tehát a megérzésem nem csalt. Már épp nyitotta a száját és tett felém egy lépést, amikor is az emlegetett szamár belépett a szobába. A karját a nő dereka köré fonta és magához húzta. A szőkeség azon nyomban ellazult és már a tekintete nem azt sugallta, hogy „most mindjárt megöllek!" Nem, sokkal inkább amolyan „igen, jól látod te rühes, ő az enyém!".

Megálltam, hogy a szemem forgassam és csak gúnyosan mosolyogtam rá.
— Valami probléma történt? — kérdezte Seth. — Csak pár percre mentem ki, hogy elintézzem, hogy átvigyék a szobájába, erre fel máris csinált valamit? — nézett rám rosszállóan. Kinek érzi magát? Az apámnak?
— Nem csináltam semmit. — vágtam rá, mire a lógó csövekre nézett, majd újra rám. — Pisilnem kellett. — vontam meg a vállam. Nem mutatta, de a szemén láttam, hogy szórakoztatja a dolog. Undorító.

— Amikor meghallottam a sípoló hangot, azonnal bejöttem. Azt hittem megölte magát vagy ilyesmi. Szerintem ez a kislány kiszámíthatatlan, Seth. Jobban járnál, ha átadnád Federicnek, ő talán tudna rajta segíteni. — olyan ártatlan hangon mondta, mintha csak jót akarna a tanácsával, olyannyira, hogy majdnem még én is elhittem, hogy jószándékú. De csak majdnem. Rafinált egy nőszemély!
— Ne aggódj értem, eszemben sincs végezni magammal. Hacsak nem kell ezt a nyálazást tovább elviselnem. — biccentettem feléjük, ahogy ölelkezve álltak. Seth megköszörülte a torkát és nyomban elengedte a lányt. Majdnem azt hittem, hogy amiatt amit mondtam, de aztán kiderült, hogy csak azért mert Cooper jelent meg az ajtóban.

Aha! Tehát titkos kis románcot folytatnak ezek ketten. Hm, ez még hasznomra lehet...
— Minden rendben? — kérdezte Cooper.
— Ööö, azt nem tudom, hogy velük mi a helyzet, — biccentettem Seth és a szőkeség felé. — de nekem pisilnem kell és szeretnék végre valakivel beszélni, hogy mi is folyik itt, hol vagyok és mikor mehetek haza. Plusz, kellenének a ruháim, mert Isten bizony nagyon kényelmes ez a korházi köpeny, de nem szívesen mutogatom a meztelen hátsó felemet idegeneknek. — magyaráztam neki. Mind a hárman megkukultak, de a szőkeség arca megért volna egy fényképet! Ha a tekintetével ölni tudott volna...

— Nos, ööö, rendben értem. Pont ezért jöttem, hogy...— kezdte volna Cooper de Seth közbevágott.
— Lizzy, te menj Cooperrel, lent találkozunk. Majd én elrendezem a hölgyet. — mondta halkan, aztán fogadni mertem volna, hogy a nyelvére harapott, mert észrevette, hogy Lizzynek a szemei kidüllednek, a mondata kétértelműségén. Nem mondom én is zavarba kerültem, de tartottam magam és nem adtam semmi jelét sem.
— Rendben van, de biztos nem akarod, hogy segítsek? — a lány tekintete szinte könyörgő volt. Seth biztos nem vette észre, vagy egyszerűen nem foglalkozott vele.
—Nem kell, megoldom. — mondta, mire Lizzy megadóan bólintott, utoljára rám vetett egy undok pillantást, amivel annyit üzent, hogy „megöllek!", én pedig viszonoztam neki egy mosollyal, ami annyit jelentett, hogy „egy-null nekem".