Zafírkék

Tizenegy

11.Fejezet

Nem tudom mennyit aludhattam, de amikor felébredtem már odakinn kezdett sötétedni. Körbenéztem a szobában, hátha járt itt valaki. Egy pillanat alatt észrevettem Seth fekete bakancsát a szekrénye mellett, és abban a percben meghallottam, ahogyan kinyílik a fürdő ajtaja.

Szokásához híven, egy szál törölközőben jött ki. Rám pillantott, látta, hogy akkor keltem fel. A tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit, felöltötte magára a pókerarcot. A gardróbjában kutakodott és az én szemeim, ismét az izmos hátára tapadtak. Belepirultam, hogy mennyire megmozgatja a fantáziámat ez a férfi.

Vajon milyen érzés lehet végigfuttatni a nyelvemet a kemény izmain és bőrén? Vajon a bőre puha? A fejemre húztam a takarót és magamra parancsoltam, hogy azonnal fejezzem be ezt a gondolatmenetet.

— Ma este nem alszom itt. — mondta Seth. Lehúztam a fejemről a takarót és szembe találtam magam vele. Az ágy végénél állt, ugyanúgy félmeztelenül, a ruhái, amiket gondolom szándékozott felvenni, az ágyra voltak terítve.
— Rendben van. — mondtam egy kis hallgatás után.
— El leszel egyedül? — vonta fel a szemöldökét. Megköszörültem a torkomat és próbáltam a szemébe nézni nem pedig lefelé.
— Miért ne lennék? Nem vagyok csecsemő. — vontam meg a vállaimat.

Védekezően felemelte mindkét kezét és bólintott.
— Ha éhes vagy, Margaret készített ebédet és vacsorát is. Nem akartalak felébreszteni, annyira mélyen aludtál. Ezért felhozattam neked ide. Ott van minden a pulton. — magyarázta miközben felvette a testére feszülő, fekete pólót.
— Köszönöm. — biccentettem felé.
— Oké, akkor megyek és felöltözöm. Van valami kérésed mielőtt elmegyek? — indult a fürdő felé. Megráztam a fejem, aztán valami mégis eszembe jutott.

— Vagyis lenne valami. — visszafordult és várta, hogy folytassam. — Nem vettél hálóinget, sem pedig fehérneműt. — éreztem, hogy elpirulok. — Nem nagyon érdekel, hogy miben alszom, de mégis kényelmesebb lenne egy pizsama, vagy hálóing. Az alsóneműről pedig nem is beszélve...— magyaráztam. Bólintott és a szekrényéhez lépett.

Vártam, hogy majd biztosan előszedi, valamelyik volt nőcskéjének az egyik szexi, villantós kis akármijét és majd azt hiszi felveszem és abban fogok flangálni. Már készültem, hogy majd most jól megmondom neki a magamét, amikor is egy  halványkék pólót vett elő. Ami az övé volt. És ami rám biztos, hogy nagyon nagy lesz. Tökéletes.
— Ez megfelel? Holnap majd veszünk neked valami normális pizsamát és fehérneműt. — felém dobta én pedig elkaptam a fejem fölött.
— Jó lesz, kösz. — megmarkoltam a pólót és uralkodtam magamon, hogy csak akkor szimatoljak bele, amikor Seth már nincs a közelben.
— Még valami? — kérdezte. Valami megvillant a tekintetében
...mintha...mintha reménykedett volna valamiben. Amilyen gyorsan jött, úgy el is illant ez reménykedés.

— Azt hiszem ennyi. — sóhajtottam egyet, ő biccentett és bement a fürdőbe. Aztán észbe kaptam és már épp szólni akartam neki, hogy van még valami, amikor a szemem megakadt a falon lévő hatalmas órán. Ez eddig nem volt itt, biztos akkor tehette fel, amikor aludtam. Magamban elmosolyodtam, mert végre tudtam, hogy mennyi az idő.

Gyorsan felpattantam az ágyról és rálestem az órára. Hét óra negyvenkettő. Ami azt jelentette, hogy Seth nyolcra megy a randevúra azzal a Dayaval vagy ki a franccal, és valószínűleg együtt is töltik az éjszakát. Pff. Felőlem! Töltse csak azzal a Kleopátra fejűvel. Jesszusom, ez meg mi volt?

Megráztam a fejemet és inkább odaslattyogtam a konyhába, ahol a pulton mindenféle finomság várakozott letakarva. Felültem az egyik bárszékre és felbontottam a csomagolást. A nyál azonnal összefutott a számban. Volt ott valamilyen krém leves, aminek az illata valami isteni volt! A második pedig lasagne, sok sok parmezán sajttal a tetején. Desszertnek pedig csokoládés fánkok sorakoztak egy tálcán. Gondoltam ez volt az ebéd, így belekukkantottam a vacsorába is. Sült csirkemell és cézársaláta.