Zafírkék

Tizenhét

17.Fejezet

— Seth, komolyan állj már meg! — rángattam meg a karomat a szorításától, mert az a bunkó szó nélkül elkezdett berángatni az épületbe. — Sokkal hosszabbak a lábaid mint az enyémek! Lassíts! — sikoltottam, de nem lassított a tempón. Eltökélten ment és ment, sebesen maga után húzva engem is.

Az emberek akik odabent tették vették a dolgukat tágra nyílt szemekkel figyelték a kis jelenetünket, amíg a lifthez nem értünk és be nem zárult annak ajtaja. Seth nem engedte el a karomat, biztosan tartott maga mellett, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.
— Mi a fene volt ez? — kérdeztem idegesen, de ő meg sem szólalt. Mereven a liftajtót bámulta. — Nem szólalsz meg? — néztem fel rá. Semmi.— Értem, tehát megnémultál. Ennek örülök. — dünnyögtem magam elé, mire végre rám pillantott. De bár ne tette volna! Olyan dühös volt, hogy azt hittem ott helyben levág nekem egy hatalmas pofont.

Befogtam a számat és lélekben felkészítettem magam arra, ami minden bizonnyal rám várt. Biztosan, alapos fejmosást fog nekem tartani, amint felérünk a szobába és azt is a fejemhez fogja vágni, hogy nem tartottam be a szavam. Én pedig azt fogom neki mondani, hogy menjen a pokolba ő és a rengeteg parancsa is! Igen, ez jó lesz. Ha veszekedni akar tőlem csinálja! Benne vagyok! Nem ismer még engem és nem tudja mire vagyok képes. Oké, verekedni nem tudok és valószínüleg, ha tudnék sem esne nehezére letepernie azzal a hatalmas testével, de veszekedésben profinak vallom magam. A végsőkig képes vagyok elmenni, ha arról van szó.

A lift ajtaja kinyílt a tizedik emeleten és Seth kiráncigált onnan. Egyenest a szobához vetette az irányt és már nyitotta is az ajtót. Mély levegőket vettem és próbáltam csillapítani a félelmemet. Vajon megfog verni? Nagyon remélem, hogy nem.

Nemes egyszerűséggel belökött a szoba közepére, bevágta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta. Akkorát nyeltem, mintha egy dinnye méretű gombócot kellett volna letuszkolnom a torkomon.
— Talán nem kellett volna...— jegyeztem meg halkan a bezárt ajtót nézve. Seth dühösen meredt rám.
— Mi a francot műveltél? — vágott bele a közepébe. Megdörzsöltem megviselt karomat és megvontam a vállam.
— Számítanod kellett volna rá, hiszen figyelmeztettelek. — mondtam egyszerűen. Idegesen bólintott.

— Számítottam rá. Nem tudom, hányszor fordult meg a fejemben, hogy visszahívlak titeket és inkább, majd én magam viszlek el valamikor vásárolni. — magyarázta. — De nem tettem, basszus! — idegesen a hajába túrt. — És tudod miért nem tettem Zafír? — lépett közelebb. Óvatosan megráztam a fejemet. — Mert bizalmat szavaztam neked. Bíztam benned. Még annak ellenére is, hogy tudtam, úgyis átversz. — a szemében csalódottságot véltem felfedezni és tudom, tudom jól, hogy kurvára nem kellett volna, hogy érdekeljen, mert, hát, valljuk be, mégiscsak egy idegen pasasról beszélünk! Akit amúgy mióta is ismerek? Három, négy napja? Arról meg nem is beszélve, hogy elraboltak. De mindezek ellenére is, a fenébe is, a szavai olyanok voltak mintha késeket szurkáltak volna a szívembe, úgy hasítottak belém.

— Mit számit már, hogy itt vagyok-e vagy máshol? — csattantam fel. — Már elmondtam mindent amit tudtam! Nem tudok többet! Nincs már rám szükségetek! — böktem meg nyomatékosan a mellkasát. Hitetlenkedve rázta meg a fejét.
— Igen, lehet, hogy mindent elmondtál, de ez akkor sem így működik! — emelte fel ő is a hangját és még közelebb lépett. — Még mindig nem érted igaz? A maffiában vagy, a maffiában, basszameg! — ahogyan ezeket mondta, a testem mindenegyes szó hallatán megborzongott. Rémesen ijesztő volt.
— Hát kisapám, felvilágosítalak, hogy kibaszottul nem érdekel, hogy miben vagyok! Nem vagy te senki, hogy nekem parancsokat osztogass! Én döntöm el, hogy mit csinálok és hogy mi jó nekem! Nincs szükségem senkire, hogy diktálja az iramot és irányítsa az életemet! A magamura vagyok, érted? Érted már? — másztam bele a képébe a hatás kedvéért. — Jobban járnánk mindketten, hogy ha felfognád azt amit mondok! — Seth állkapcsa megfeszült, átlépte azt az icipici teret is köztünk ami még fennállt. A melleim az ő mellkasának nyomódtak és azonnal megkeményedtek a mellbimbóim.

A torkom kiszáradt, mintha a sivatag kellős közepén lettem volna. A lábam köze bizseregni kezdett és a térdeim remegni kezdtek mint a kocsonya. Seth lehajolt, az orrával végigsimított a fülem alatti érzékeny ponton. A lehelete az arcomat csiklandozta, amitől libabőrös lettem azon nyomban. Az egyik karját a derekam köré fonta és finoman, de határozottan megszorította.
— Teljesen kiakasztasz. — morogta a fülembe mélyen, halkan. Nem kaptam levegőt. Félő volt, hogy menten elájulok a karjaiban.

Az iménti idegesség és frusztráció, hirtelen eltűnt és a helyét átvette a szexuális vibráció.

— Seth...— valósággal nyöszörögtem. — M-mit művelsz? — a hangom elhalt, a szavak a torkomon akadtak. Seth az orrát az enyémhez dörgölte, majd az ajkait az enyémhez igazította. Uramatyám! Megfog csókolni! A szívem úgy dobogott, hogy biztos voltam benne, hogy ő is hallotta.

Óvatosan kinyújtotta a nyelve hegyét, megnyalta a száját, majd nagyon lassan végigsimított az én ajkamon is. Megszédültem és muszáj voltam belekapaszkodni izmos vállaiba, különben összeestem volna. Seth nagyot nyelt és a szemembe nézett.
— Csókolj meg, Zafír. — suttogta rekedt hangon. Megrészegültem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Életemben nem csókoltam meg senki, erre ez a gyönyörű szexi pasi arra kér, hogy tegyem meg.
— Mi? — hangom annyira távolinak tűnt, mintha nem is az én torkomból tört volna elő.

— Gyerünk, csókolj meg. — utasított újra. Lassan megráztam a fejem.
— Nem. — nyögtem ki. Mégegyszer megnyalta a száját, mire nem tudtam elnyomni a kéjes nyögésemet. Annyira szexi volt!
— Csókolj meg vagy én csókollak meg! — mondta, mire a testem megrázkódott. Az agyam azt súgta, – mit súgta! – valósággal kiáltozta, hogy : igen, igen, igen!

Mielőtt bármit mondhattam volna, vagy tehettem volna, valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Seth elhúzódott, de a derekamat még mindig átkarolta. Fájdalmasan felnyögtem, mire izzó vággyal a tekintetében nézett le rám.

— Seth parancsnok! — jött a hang az ajtó mögül. — Odabent van? — Seth az ég felé emelte a tekintetét, majd az ajtóra.
— Most nem érek rá! — kiáltotta ki.
— De uram, ez fontos. A főnök beszélni szeretne a hölggyel! — válaszolta a férfi. Seth és én egymásra néztünk, majd ő gyorsan az ajtóhoz lépkedett és kinyitotta azt.
— Mit mondtál? — kérdezte Seth. A férfi tisztelgett és bólintott.
— Gideon úr hivatja önt és a hölgyet. Azt üzente mielőbb jelenjenek meg az irodájában. — adta át az információt. Seth bólintott, majd elküldte a férfit.

Idegesen rágtam a szám szélét és ijedten pillantottam Sethre. Elém lépett és nyugtatóan megszorította a karomat.
— Ne aggódj, nem lesz semmi baj. — mondta, de én már biztos voltam benne, hogy az éjszakát valahol máshol fogom tölteni. Mondjuk egy börtöncellájában.