Zafírkék

Tizenhárom

13.Fejezet

— Azt mondtad, szükséged van pár dologra ma. — emlékeztetett Seth a bárszéken ülve éppen eszegetve a tojásrántottát, amit Margaret készített nekünk és amit Seth felhozatott a szobánkba.

Mindketten már felöltözve voltunk, hála a magasságosnak és egyikünk sem beszélt az elmúlt órákban történtekről. Merem állítani, hogy ő is és én is próbáltunk úgy tenni, mintha az a kis incidens meg sem történt volna.

Seth nem szívta a véremet, nem gúnyolódott és nem is utalgatott arra ami történt. Ezt nagyra értékeltem és ezért én is megkíséreltem normálisan viselkedni vele.

— Igen. Szeretnék egy normális hálóinget, meg fehérneműket. — ahogy a szavak elhagyták a számat, azonnal a nyelvemre haraptam és reménykedtem benne, hogy Seth nem fogja kiforgatni a dolgokat.

— Nem látom akadályát, de viszont nem én foglak elvinni. — válaszolta normálisan és a gyomromban keletkezett görcs alábbhagyott.
— Köszönöm. Ha nem te, akkor mégis ki? — még egy adag tojást lapátoltam a számban és magamban áldottam Margaret kezecskéit, amiért ilyen finomságokat készített nekünk.
— Nekem dolgom van, az újoncokat kell betanítanom. Emlékszel még Cooperre? — nézett rám. Bólintottam.

— Aki ott volt az orvosi rendelőben?
— Igen ő. Ma a nap legtöbb részét vele fogod tölteni, elvisz téged és Sylviat néhány üzletbe és megveszed amire szükséged van. — magyarázta. Nekem viszont valami nem tetszett benne.
— Miért kell velem jönnie annak a Sylvianak? Egyedül is megtudom venni a dolgokat! — csattantam fel. Seth letette a villáját és megtörölte a száját egy szalvétával.
— Mert nem ebben a városban fogsz vásárolni. — mondta egyszerűen.
— Miért?
— Mert nem.
— De miért nem?
— Csak mert nem.
— Mondd el! Miért nem vásárolhatok ebben a városban? — idegesen doboltam az ujjaimmal a pulton.

Seth felállt, betette a mosogatóba a tányérját és a poharat, amiből vizet ivott, majd a tekintetét az enyémbe fúrta, de nem szólalt meg. Bennem meg kezdett felmenni a pumpa.
— Félsz, hogy megszököm? — ráztam a fejem hitetlenkedve. Még mindig nem szólalt meg, csak mereven bámult. — Hát jobb ha tudod, te seggfej...— kezdtem és a hatás kedvéért felálltam vele szemben és megböktem a mellkasát. — hogy van is rá okod, hogy félj! Nem is! Tudod mit? Ne félj, hanem rettegj, attól, hogy az első adandó alkalommal elszököm! Mert bíz Isten, megteszem bárhol, bármikor! — néztem nyomatékosan a szemébe.

Mindenre számítottam, csak arra nem amit a szemében láttam. Vágy. Óh, te jó ég! Perzselő, erotikus vágy. Ez a pasas erre izgul? Ha felveszem vele a harcot és visszaszólok? Anyám, borogass!

Gyorsan hátrébb léptem tőle, de elkapta mindkét csuklómat és szorosan tartott. A szemembe nézett.
— Nem fogsz elszökni. — jelentette ki határozottan. Rántottam egyet a karomon, de nem jártam sikerrel. Gúnyosan felnevettem.
— Azt te csak hiszed! — vetettem oda neki. Felhúzta az egyik szemöldökét.
— Így állunk? — a tekintete kihívó volt. Nyeltem egy nagyot.
— Igen így. — ez viszont felhívás volt keringőre, egyenest tőlem.

Mielőtt elengedte a csuklómat, bólintott.
— Ha végeztél, akkor lekísérlek Sylivahoz. — biccentett a tányérom felé. Gyorsan megettem még azt, ami a tányéromon maradt és bedobtam a mosogatóba. Na nem azért siettem, mert annyira vártam a vásárlást, nem, sokkal inkább azért mert tudtam, itt az ideje, hogy játszunk egy kicsit.

Seth megfogta a vállamat és kinyitotta az ajtót, de én a másik kezemmel megérintettem az ujjait, amivel markolta a felsőkaromat. Lepillantott rám és kérdőn figyelt.
— Nem fognád meg inkább a kezemet? — néztem rá ártatlan tekintettel. Egy pillanatra rám bámult, emésztgette a szavaimat, de aztán lassan lecsúsztatta az ujjait, egészen az én aprócska kezemig és összekulcsolta a sajátjával. Szó nélkül sétáltam mellette és uralkodtam magamon, hogy ne vigyorodjak el diadalmasan, mert Seth láthatóan ráharapott a csalira.

Alig vártam, hogy belépjünk a liftbe és még tovább ringassam a hazugságba, miszerint meggondoltam magam és miatta nem fogok elszökni, ezért nyugodt szívvel maradhatunk a városunkban a vásárlás ideje alatt.

Amint becsukódott a lift ajtaja előttünk, felé fordultam. Elengedtem a kezeit és megálltam előtte, hogy szemben legyünk egymással. A tenyeremet izmos mellkasára helyeztem, amitől megfeszült a teste. Idegesen pillantott rám, én pedig kedves tekintettel fel rá.
— Igazad van, Seth. — búgtam halkan. Nyelt egyet és összeszorította az álkapcsát.
— Miben? — kérdezte. Felcsúsztattam a kezeimet az arcához és megsimogattam puha bőrét. A tenyerem és az ujjaim lángoltak az érintéstől és majdnem felnyögtem, mert annyira meglepett a dolog.

Félig lehunyt szemmel nézett rám.
— Nem fogok elszökni. Nem akarok, elszökni. — hazudtam el a szavakat, mintha csak igazak lennének. Közelebb hajolt hozzám, az arcunkat csak egy pár centi választotta el egymástól.
— Miért gondoltad meg magad? — kíváncsiskodott. Megnyaltam a számat, mert úgy éreztem annyira szárazak, mintha egy hete nem ittam volna vizet.
— Miattad. — suttogtam halkan, a hatás kedvéért.
— Miattam? — ismételte meg lassan és a számra vándorolt a tekintete.

— Igen Seth, miattad. Tudni akarom, mi lesz ebből...közöttünk. — féltem, hogy meghallja, hogy mennyire remeg a hangom. Szinte elolvadtam, annyira közel volt hozzám és annyira jó illata volt.
— Igazán? — kérdezett vissza. Kábultan bólintottam. Teljesen eksztázisba estem ettől a férfitől. — Nem hiszek neked. — rázta meg a fejét. Hogy mi?
— Mi? Miért? — kérdeztem zavartan, kiesve a szerepemből. Seth elhúzódott és felnevetett. Az arcom rózsáspírba borult azon nyomban.

— Most komolyan, ennyire hülyének nézel? Azt hitted beveszem ezt? — még mindig nevetett és kedves mosollyal nézett le rám. Megköszörültem a torkom és keresztbe fontam a karjaimat a mellem előtt. Vissza álltam mellé és a liftajtóra szegeztem a tekintetem.
— Fogalmam sincs miről beszélsz. — mondtam halkan, de őt ez csak még jobban szórakoztatta.
— Igen, persze, minden bizonnyal. Tehát akkor, szó sincs olyasmiről, hogy ezt az egészet csak megjátszottad, hogy elhiteted velem, hogy vonzódsz hozzám és, hogy nem akarsz innen elszökni. Csak azért, hogy ha aztán mégis ráharapok a csalira, utána azt kérd tőlem, hogy a városban vásárolhass és megtudj szökni? — mosolyogva vázolta fel a a kudarcba fulladt tervemet, én pedig azt kívántam, hogy bárcsak megnyílna a föld alattam.

A lift megállt az ötödik emeleten és kinyílt. Eddig senki nem szállt be, de akkor ott, persze, hogy valakinek muszáj volt bejönnie hozzánk. Méghozzá nem is akárkinek.
— Jó reggelt Seth! — búgta Lizzy, rólam pedig tudomást sem vett. Mintha ott sem lettem volna. Mily meglepő.
— Neked is Lizzy. Hányas emelet? — kérdezte Seth.
— A másodikra. — pihegte a szőkeség. Ismét fehér ruhában volt, orvosi papucsában.

Seth megnyomta a másodikat és a földszintet, majd Lizzy felé fordult.
— Meddig dolgozol ma? — kérdezte a lánytól.
— Délig, miért? — csavarta meg az egyik szőke hajtincsét. Nem bírtam megállni, a szemem forgattam. Seth rám sem hederített, de láttam a szemén, hogy figyelte a mozdulatomat.
— Van kedved együtt ebédelni velem? — majdnem dobtam egy hátast! Tegnap este egy másik nővel vacsorázott, ma reggel pedig rám mozdult és ennek a tetejében pedig Lizzyt hívja el ebédelni?

— Te jó ég Seth! — visított fel a szőkeség, mint egy malac. — Még szép, hogy van kedvem! — kacsintott rá. Magam elé meredtem és próbáltam nem felhorkanni, vagy valamilyen furcsa hangot kiadni.
— Akkor ezt megbeszéltük. — úgy vigyorgott rá a lányra, mintha megnyerte volna a lottón a főnyereményt.

Alig vártam, hogy a lift megálljon a másodikon és Lizzy végre kiszálljon. Amint kitette a lábát a liftből, csúnya pillantást vetettem Sethre.
— Miaz? — kérdezte, mintha mi sem történt volna.
— Undorító vagy. — fintorodtam el és az ajtóra szegeztem a tekintetem. Hallottam, ahogyan felnevet.
— De ez tetszik neked. — mondta, mire felhorkantam és rá sem nézve, hányást imitáltam.