Zafírkék

Huszonhat

26. Fejezet

— Ez meg mégis mi? — kérdeztem, amikor felértünk az említett tetőre, ahol egy helikopter, nem viccelek, egy HELIKOPTER(!!) állt.
— Ez egy helikopter bébi. — mondta Louis a nyilvánvaló tényt. Rámeredtem.
— Na nem mondod...— jegyeztem meg, mire halkan elnevette magát.

Az esti kivilágításban annyira gyönyörűnek tűnt, ahogyan az enyhe kis esti fuvallat a hajába kapott...A fejemben áldottam magamat azért, hogy nem engedtem ki a hajamat, mert most katasztrofálisan festettem volna. Na nem mintha érdekelne, hogy mit gondol a pasas, csak azért mégis.

— Na, beszállunk, vagy tovább bámulsz engem? — lépett az ajtajához.
— Tessék? Én nem is bámultalak!— háborodtam fel azonnal.
— Persze, tudom bébi. — kacsintott rám. — Gyere segítek. — nyújtotta felém a karját.
— Én abba nem szállok be. — húztam össze magamon a zakóját. Olyan illata volt mint neki és reménykedtem benne, hogy nem is kéri vissza majd. Szerettem volna minél tovább érezni. De csak és kizárólag a parfümje miatt, mert az nagyon finom volt!

— Miért? — kérdezte tőlem és közelebb lépett. Valósággal felém tornyosult és nagyon, de nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne a tökéletes mellkasát figyeljem ami kikandikált a félig kigombolt fehér ingje alól.
— Tudsz egyáltalán vezetni egy ilyet? — mutattam a helikopter felé.
— Őszintén?
— Igen.
— Nem.
— Na látod, ezért nem szállok be! Te jó ég, megakarsz minket ölni?! — kiabáltam hangosan. — Jó, lehet, hogy azt mondtam, hogy nem akarok itt maradni, meg inkább a halál, de nem komolyan mondtam! Nem veszek részt ebben a csoportos öngyilkosságban, felejtsd el. — indultam befelé azonnal.

Finom elkapta a karomat és visszairányított magához. Mondanom sem kell a szívem a torkomban dobogott.
— Nem én fogok vezetni, ne aggódj. Soha nem tennék olyat, amivel árthatok neked. És ne gyere azzal, hogy erőszakkal tartalak itt. Mert ez baromság és erre te is ráfogsz jönni nem is olyan sokára. — tette a mutatóujját a számra, hogy ne szakítsam félbe.

Tudom, nem kellett volna, de nem bírtam magammal és kidugtam a nyelvem a számból. Megnyaltam az ujját, szimplán viccből és arra számítottam, hogy majd elkapja onnan. Aha, én naiv. Ehelyett a szeme ködös lett és figyelve a számat és az ujját, végigsimított az ajkaimon.

A testem bizsergett és úgy éreztem menten felrobbanok, amikor az ujját teljesen a számba tolta. Finoman megszívtam, ő pedig élesen beszívta a levegőt. Mindeközben pedig nem szakította meg a szemkontaktust velem. Az egész annyira erotikus volt, olyan hirtelen, hogy úgy éreztem a bugyim teljesen átnedvesedett.

— Annyira jó szád van. — rekedtes hangjától és szavaitól, ha lehet még jobban beindultam.
— Főnök, indulhatunk? — jött egy hang a hátam mögül, mire Louis gyorsan kirántotta az ujját a számból én pedig  rögvest arrébb léptem tőle. Úgy éreztem az arcom lángba borult.
— Igen Jack, megyünk azonnal. — bólintott felé Louis.

Megkockáztattam egy pillantást a férfi felé és csodálkozva véltem felfedezni, hogy a pasas teljesen normálisan, nulla érzelemmel az arcán teszi a dolgát. Olyan volt, mintha az, hogy valaki a főnöke ujját szopkodja, mindennapos volna.
— Az összes emberem toleráns és korrekt. — válaszolta Louis mintha csak a gondolataimba látna.
— Értem. — válaszoltam és hagytam, hogy segítsen beszállni a helikopterbe.

Miután becsatoltuk magunkat és felvettük a fejhallgatókat, amikhez volt az a kis mikrofon, fel is szálltunk. Mondanom sem kell a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról. Folyton kifelé bámultam és annyira felszabadultnak érzetem magam, mint még talán soha eddigi életemben. Az adrenalin szétáradt az ereimben és teljesen euforikus állapotba kerültem.