Harminc

2.6K 84 1
                                    

30. Fejezet

Amint igent mondtam az éjjel Louisnak, már reggelre időzítette is a kis ceremóniánkat. Pár órán belül lezajlott az egész, szűk körben. Kimondtuk az igent, megcsókoltuk egymást és koccintottunk egy-egy pohár pezsgővel.

Nem volt hatalmas mennyasszonyi ruhám, sem csokrom. Őszintén szólva nem is vágytam rá. Beértem egy egyszerű fehér koktélruhával és egy szál szintén fehér rózsával.

— Minden rendben? — jött be hozzám Louis miután kikísért mindenkit a ceremónia után. Fejfájásra panaszkodva én inkább bementem a szobámba.
— Persze, már jobban vagyok. — bólintottam felé. Louis megállt a szoba közepén és körbenézett.

— Eredetileg egy háromnapos nászutat terveztem magunknak, de a munka közbeszólt. Viszont a ma estét máshol töltjük. — vázolta fel a helyzetet. Arra a gondolatra, hogy kettesben leszek egész este az újdonsült „férjemmel" libabőrös lett az egész testem.

— Rendben van, de semmi kedvem kiöltözve, vacsorázgatni. — tettem hozzá. Louis bólintott.
— Semmi gond, majd a szobában eszünk, ha akarunk.
— Hová megyünk pontosan? — kérdeztem kíváncsian.

— Az egyik villámba. — mondta egyszerűen.
— Remélem ott nem lesz személyzet.
— Miért, te akarsz főzni a férjecskédnek? — kérdezte incselkedve. A szemem forgattam, de azért megmosolyogtatott.

— Kifelé! Össze kell még pakolnom. — hessegettem ki. Vagyis szerettem volna. Louis közelebb lépett hozzám, a szemében fellángolt a tűz. Óvatosan megfogta a vádlimat, majd feljebb csúsztatta a tenyerét a combomig. Megragadott erősen, mégis jólesően és maga alá tepert az ágyon.

Hangosan felnyögtem, mikor megéreztem az illatát és kissé rám nehezedett. A fülem alatti érzékeny pontot végigsimította a nyelvével, amitől a bugyim azonnal átnedvesedett. Felcsúsztattam a kezeimet a derekára és átkulcsolva azt, méginkább magamhoz húztam.

— Louis...— nyögtem kétségbeesetten. A fülemhez hajolt ismét.
— Tudom bébi...ma este, ígérem minden vágyad teljesülni fog. — súgta halk, szexi hangon, amitől ha lehet mégjobban felizgultam.

Louis ajkai megtalálták az enyémeket és lassú csókkal kényeztettek. Már éppen kezdtünk belemelegedni, amikor kopogás szakított minket félbe. Louis elvállt az ajkaimtól és mindketten az ajtó felé fordultunk.

— Kiaz? — kiáltott ki Louis.
— Austin vagyok uram, fontos lenne, hogy jöjjön. — jött a válasz az ajtó mögül.
— Mindjárt megyek, köszönöm! — szólt vissza Louis.

Mikor hallottuk, hogy távolodnak a férfi léptei, Louis feltápászkodott és engem is magával húzott. Nyomott egy csókot a homlokomra és a szám sarkára.
— Nemsokára érted jövök, pakold össze a dolgaidat. — puszilt meg mégegyszer, majd kisétált az ajtón.

***

— Gyönyörű ez a hely. — néztem körbe mikor megérkeztünk. Hatalmas üveggel borított, kétemeletes villába, amihez jakuzzi és egy óriási kert is társult.
— Tetszik? — kérdezte Louis és a hátamhoz lépve, átkarolta a derekamat. Ahogy így álltunk, kifelé bámulva euforikus állapotba kerültem. Annyira őszintének tűnt minden.

— Nagyon. — válaszoltam halkan. Louis belepuszilt a nyakamba, amitől kuncognom kellett.
— Gyere, megmutatom az emeletet. — fogta meg a kezemet és elindultunk a lépcső felé.

Amikor felértünk, volt két fürdő, három szobával együtt.
— Külön szobában leszünk? — néztem fel rá.
— Dehogy leszünk! A feleségem vagy és ezt meg is szeretném neked mutatni ma éjjel. — válaszolta nyíltan és egyenesen. Kissé elpirultam és zavartan meglegyintettem.

ZafírkékDonde viven las historias. Descúbrelo ahora