Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

3. Fejezet

- A dolgod az lesz, hogy eleinte nekem segítesz a papírmunkában és azt csinálod amit én mondok. Világos voltam? – Kérdi a főnököm.

- Mint a nap! – Felelem. Elég szúrósan néz, szóval inkább a papírokba temetkezem.

Elég sokáig csak ültünk és dolgoztunk full csendben, már fáj a fenekem a sok üléstől. Ránézek Taehyung-ra, de csak folyamatosan a gépén dolgozik. Sóhajtok egyet, mire egy pillanatra rám tekint:

- Valami problémája van? – Kérdi.

- Ja nem, dehogyis, csak végeztem.

Nem mond erre semmit, mintha egy kicsit meghökkent volna. Egy ideig még szuggerál, de aztán vissza fordítja tekintetét a gépére. Én vállat vonok, majd felállok, és azta. Mintha egy hétig csak ültem volna. Na de nyújtózkodtam egyet, láttam a szemem sarkából, ahogy Taehyung engem néz, de nem néztem rá vissza. Elindultam kifelé, de nem tudtam kimenni, ugyanis valaki, vagyis valakik éppen akkor jöttek be nagy röhögésben.

- És pont akkor léptem volna le, de megláttak és így maradnom kellett vol- - Mikor meglátott egyből abba hagyta a mesélést. – Szia! Te vagy az újonc igaz? Park Jimin vagyok, együtt fogunk dolgozni! - Váltott át egy másik hangnemre. Jimin egy szőkehajú, középmagas, mosolygó szemű fiatal srác. Attól, hogy megláttam, már jó kedvem lett. Szerintem jól kifogunk jönni.

- Jimin! Ne támadd le szegényt. Szia, én Rim Eun-Ji vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – Mondta, ezek szerint Eun-Ji majd megölelt. Folyamatosan mosolygott, amióta meglátott, gondolom nem sokszor van az, hogy új munkatársuk van. De nagyon boldog vagyok, hogy így fogadtak, eddig mindenki kedves volt velem. Mindenki, kivéve egy embert. Ha nem is volt egy bunkó köcsög, attól még merőben máshogy reagált az érkezésemre, mint a többiek. Eun-Jiből csak úgy sugárzik a pizitivítás, a jókedv és a segítőkészség. Hosszú szőke haja felvan kötve egy lófarokba, a fülében pillangó alakú fülbevalók, enyhe smink, és egy térdig érő szürke ruhában van, mely illeszkedik karcsú derekára.

Hát meg kell mondanom, egy kissé irigy vagyok rá, ugyanis, én kb. pont az ellentéte vagyok. Rövid fekete haj, alig van rajtam valami smink, és a ruhám se valami nagy szám, és nem vagyok egy karcsú típus se, de ennek ellenére, remélem jó barátok leszünk mindkettőjükkel.

- Sziasztok! Seong Yoora vagyok! Én is örülök, hogy megismerhetlek titeket. Remélem jól tudunk majd együtt dolgozni! – Mondom nekik mosolyogva, miközben érzem a hátamon Taehyung tekintetét.

- Hát azt én garantálni is fogom! – Mondja Jimin, miközben kikerül és köszön Taehyungnak is.

- Iszunk egy kávét? – Kérdi Eun- Ji.

- De hát te már kávézol.

- De te még nem. Szóval indulás. – Kihúz a karomnál fogva, majd elindulunk az automata kávégép felé, amit észre se vettem, pedig kb. itt van az irodától 3 méterre. – És milyen eddig? Elvoltatok? – Kérdi somolyogva.

- Hát, igen, elvoltunk. Ő végig meg se szólalt, én meg csináltam a dolgom, majd mielőtt ideértetek, végeztem. Szóval most mit is kéne csinálnom? – Kérdem és közben be pötyögöm milyen kávét kérek, majd bedobom a kért pénzt.

- Figyelj, ő mindig is ilyen volt, de ne aggódj, idővel felenged majd és szuper jó lesz minden. – Mondja és elindulunk visszafelé. – Bent majd meg mondja mit csinálj, ha látta, hogy végeztél.

- Ha te mondod. Nem ebédelünk együtt majd? – Kérdem, hogy ne tűnjek bunkónak, meg eleve akartam valakivel kajálni.

- De persze. – Vigyorog.

Csak nem lesz olyan rossz itt, ugye?