1. Fejezet

55 9 2
                                    

Holnap kezdek az új munkahelyemen. Nem mondom, hogy izgulok, de már harmadjára megyek neki a konyhát és a nappalit elválasztó falnak, és vagy 5-ször ejtettem ki a kezemből a kanalat. Nem tudom kikkel, illetve hányan fogunk együtt dolgozni. Amit tudok, az a cég neve, ennyi. Mondjuk anyáék azt mondták ne aggódjak, csupa jó ember van ott. Hát nem tudom, de az biztos, hogy pozitívan fogok hozzá állni. Végülis csak nem lesz olyan rossz, ha már anyáék is jót mondtak róla, nem?

Még gyorsan lefürdök és előkészítem a holnapi ruhámat. Magamat ismerve másnap reggel a nagy sietségben úgyis valami irtó gáz ruhát tudnék összehozni, vagy fél óra le-fel öltözködés után azt mondanám, hogy nem is megyek. Mivel ősz van, egy fekete farmernadrágra és egy bordó hosszúujjúra gondoltam, aminek az oldalán fémgolyók helyezkednek el. Szerintem tökéletes választás, ugyanis nem is olyan kirívó, de mégis munkahelyre illő, vagyis remélem.

Miközben fürdök kigondolom ezeket, valamint azon morfondírozom, hogy mikor talál rám végre a szerelem? Nem sokat szoktam ezen filózni, de néha mikor sok dolog jár a fejemben, akkor ez előszokott furakodni a sok-sok baromság közül. Ilyenkor eléggé magamba nézek, és rájövök, hogy néha magamat se bírom elviselni, nem hogy más. De azért tudom, hogy mindenkinek megvan a maga párja, kinek előbb-, kinek utóbb jön el a Nagy Szerelem. Így hát nem is vagyok magányos, pláne nem a kiskutyámmal, Hayannal. Azért ez a neve mert egy fehér jindo kutyus. Tudom, egyáltalán nem kreatív de nekem akkor is tetszik.

Miután végeztem a fürdéssel és az elmélkedéssel, fel vettem a pizsimet és lefeküdtem a pihi-puhi ágyamba. Viszonylag hamar elaludtam, lehet pont azért, mert az izgulás rendesen kiütött.

Reggel arra keltem, hogy Hayan az arcomat nyaldossa. Hát igen, néhanapján mikor nem csukom be a szobám ajtaját, ő bizony beszökik. Na de fel is keltem így és megnéztem a telefonomon az időt. Reggel fél 8 még jó is lenne, ha nem dolgoznék, de így nem annyira kellemes.

- Basszus!

Bementem a fürdőbe gyors arcmosás, fogmosás, fésülködés – persze, ha a sok hajamat legalább normálissá tudom varázsolni és nem egy szénakazalra fog hasonlítani -, egy kis smink, és tessék! Ez kész is. Kijöttem és villámsebességgel elkezdtem öltözni, meg is lettem volna, ha nem fordítva kezdtem volna el fel venni a felsőt. Hát igen, ez az én szerencsém. Reggelizni nem reggeliztem, de ez van, most már nem kezdek el, úgyis 20 perc mire beérek busszal, és itt Szöul-ban nem a legeslegjobb választás a buszozás, de nem tudok mit tenni.

Hayannak még gyorsan adtam kaját és vizet, kabát, cipő, táska, majd végre valahára elindultam. Volna. Ha nem hagytam volna majdnem a zárban a kulcsomat. De megvan, és a liftet kihagyva lekocogtam a lépcsőn a 4.-ről. Egy kis lábedzés sose árt. 

Ám a reggelem ellenére, mosolyogva léptem ki a lépcsőházból, és csak még jobban mosolyogtam, mikor láttam, hogy süt a nap és nem késtem le a buszt.

Felszálltam rá, még mindig mosolyogva, ám akkor még nem sejtettem, hogy nem fog óriási örömmel telni a napom. 

Akarva-akaratlanul Taehyung ff.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora