Hogy őszinte legyek, igen gyorsan elment ez a hét is. Már péntek van, és én a Tae-vel megbeszélt randi-vacsit készítem magunknak. Yoongi tanácsát megfogadva, a sült csirke lassan kész, a kimchi pedig épp most készült el. Levettem a gáztűzhelyről, majd a pultra helyezve vártam, hogy kihüljön.
Amíg nem kell már nagyon semmit sem csinálnom a konyhában – csak a csirkét majd kivenni –, elmentem át öltözni, hogy azért ne melegítőben legyek. Mondjuk, úgyis fog majd egyszer úgy látni gondolom, de most még nem.
Szóval, egy kék színű egyberuhát húztam magamra, ami a felsőtestemre ráfeszült, de a fodros alja csak lelógott, nem feszült rá a combjaimra. Pörögtem egyet a tükör előtt, mire elégedetten bólintok egyet. A hajamon nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen hagytam, hogy fekete kissé hullámos, már a mellemig érő hajam csak vállaimra omoljon. Sminkelni egyáltalán nem gondoltam, hiszen egyrészt, minek dekoráljam ki az arcom itthonra? Másrészt, nincs hozzá semmi kedvem, és értelme se lenne nagyon, hiszen munkába is csak szempilla spirált, egy kis szájfényt és tus vonalat szoktam tenni.
Mivel eléggé jó illatokat éreztem már, ezért miután beértem a konyhába, egy konyharuhát a kezemre csavarva vettem ki a sütőből a csirkét. Gyönyörűen nézett ki, talán ez sikerült eddig a legjobban az összes közül, amit elkészítettem már. Remélem, az íze is jó lesz.
A konyhában van egy kisebb asztalom, azon terítettem meg. A kikészített üvegekbe kitöltöttem az italt, hiszen bármelyik pillanatban megérkezhet Tae. Fél 8-ra mondtam, hogy jöjjön, hogy legyen időm elkészülni. Munka után elvitt vásárolni a ma estéhez, és kíváncsiskodott is, hogy mit főzök, de nem vett rá, hogy eláruljam, így teljes meglepetés lesz. Az egész házban kitakarítottam, bár nem kellett annyira, mert általában minden második nap kiszoktam takarítani. Maximum a fürdőben volt most nagyobb kupi, de ott is megoldottam a helyzetet. Hayant elvitte Hyejin mára, mivel azt mondta, így nyugodtabban tudjuk élvezni egymás társaságát. Akkor persze egyből kiröhögtem, de most azért tényleg jobb, hogy nincs semmi, ami megzavarhatna.
A nappaliba mentem át, hogy megigazítsam a szőnyeget, mikor csöngettek. Egyből liftezett egyet a gyomrom, de korrigáltam, így gyorsan az ajtóhoz léptem, és egy mély sóhaj után, kinyitottam az ajtót, mely mögött egy irtó dögös pasi állt.
- Szép estét a szép hölgynek! – hajolt meg egyik kezében a csokor tulipánnal, a másik kezében pedig a kedvenc csokimmal.
Taehyung-nál nincs olyan, hogy nem néz ki jól. Bármit visel, neki jól áll. Most például egy kék inget és egy fekete farmert viselt, rá a barna szövetkabátját húzta. Az az ing és a nadrág le kerülhetne a ma este róla. Jézus, miket gondolok? Eddig nem gondoltam ilyeneket. állíts magadon Yoora.
- Szép estét uram! Be fáradna szerény hajlékomba? – mentem bele a játszmába, miközben beinvitáltam, és elvettem tőle az apróságokat, majd azokat letettem az ajtó melletti kis szekrényre.
- Persze! Ki nem hagynám – hajolt ajkaimra, majd puha párnáival kezdte tépni enyéimet.
El is felejtettem egyből mindent, azt sem tudtam hol vagyok, csak arra tudtam koncentrálni, hogy Taehyung mit csinált velem. Vagyis nem, mert elaléltam attól, amit csinált. Ajkaimat úgy tépte, mintha nem lenne holnap. Mintha ezután soha többé nem találkoznánk.
Mit produkál vajon az ágyban, ha így csókol? Na jó Yoora, állj le, mert ez nem lesz így jó. Nem gondolkozunk még ágyban, elég csak a csók. A csók, mely nem hagyja, hogy a levegő lejusson a tüdőmbe, ezzel légszomjat okozva, így kénytelenek vagyunk elválni egymástól levegőt kapkodva, kipirulva.
Észre se vettem, hogy én felkerültem valahogy a szekrényre a csokor és a Milka mellé. Kuncogtam egy picit, majd vissza pillantva Tae-re nem tudtam megszólalni, annyira megbabonázott az a szempár.
YOU ARE READING
Akarva-akaratlanul Taehyung ff.
FanfictionSeong Yoora egy 24 éves, szerencsétlen, de annál édesebb lány, aki épp most kezd az új munkahelyén, de nem könnyíti meg a dolgát a főnöke, aki egy komoly, ám nagyon vicces és érzelmes fiú egyben. Yoora igyekszik meg tenni mindent, hogy a férfi kedvé...