Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

26. fejezet

Yoora szemszöge

A buszban rettenetesen hideg volt. Talán hűvösebb volt a levegő, mint kint. A székek fagyosak, a kapaszkodók jégcsappá hasonlítottak. A fűtés annyira elég, hogy a buszsofőr ne nagykabátban üljön, de a mögötte ülő kisfiú egyre jobban összehúzta magán a vékonyka kabátját. Szegény. Én még viszonylag megvagyok, de a kezeimet már nem érzem. Én hülye még azt hittem, hogy nem fog fázni, mert úgyis zsebben lesz. Hát nagyon nem.

Mindenkinek a hűs leheletét érezni. Ez még jobban rá tesz a ketté fagyásra.

Ma egy vastag, fehér kötött pulcsit és egy farmert vettem fel, rá a szokásos pufi kabátomat, de még így is nagyon fáztam. Bojtos sapka, kötött sál és térdig érő csizma is volt rajtam.

A táskámat az ölembe raktam, hátha így melegíti kissé a combjaimat, de csalódnom kellett. Csak hidegebbet adott át, így inkább a mellettem lévő üres helyre raktam le a válltáskát.

Az ablakon néztem kifelé, és a hulló havat figyeltem. Igazából mindig is szerettem a telet, a havat és a hideget. A hidegben tudok a legjobban gondolkodni és magamra koncentrálni. Valamiért nálam ez így van – lehet azért, mert decemberben születtem. A szülinapom mindjárt itt van. A jó kis december 23.-a. A születésnapomat viszont nem annyira szerettem sose. A karácsonnyal egybe lett mosva mindig is, amit titkon utáltam. Persze a szüleimnek nem mondtam, mert nem álltunk úgy egyszer sem, hogy akár több ajándékot is kapjak, meg nem kellett sose külön ünnepelni még egy szülinapot, jó volt úgy, ha egybe volt tartva. Nem az ajándék számított nekem, hanem az, hogy legalább egyszer legyen megtisztelve ez a nap. Legalább egyszer.

De magamban örültem, hogy most nem otthon fogom ünnepelni. Majd csak 25-én megyek haza, a karácsonyi ebédre. Talán meghívom Taehyung-ot rá. Legyen egy kis meglepetés tőlem is a szüleimnek – már vagy 8 éve azzal nyaggatnak, hogy mikor lesz már barátom, mikor fogok végre megházasodni és mikor jönnek a gyerekek... A szokásos téma egy karácsonyi – és bármilyen másik – ebédnél. Olyankor persze végig ülöm kussban az egész ebédet, és csak bólogatva válaszolgatok, hogy majd egyszer, mikor eljön az ideje. Úgy látszik most eljött.

Lelassított a busz, és a buszmegállóban megállt. Én a táskámat felkapva elindultam a hátsó ajtóhoz, hogy mihamarabb leszálljak.

Kiléptem a friss hóba, és előtört belőlem minden évből egy-egy emlékfoszlány az ilyen időben kint töltött percekről, akár órákról. Mikor kicsi voltam a testvéreimmel folyton kint voltunk, főleg télen, mikor hó is esett. Mindig hóembert építettünk, hógolyóztunk és hóangyalt csináltunk. Különösen én. Engem alig lehetett beráncigálni a házba mikor volt hó, mert egyszerűen olyan volt nekem, mint a napsütés. Valaki a meleget és a bulizást preferálja jobban, valaki pedig a hűvöst, hideget és a begubózást vagy éppen a kint levést szereti jobban. Én határozottan az utóbbi vagyok, attól függetlenül, hogy néha elmegyek Hyejin-nel bulizni vagy akármi. Ő meg pont olyan, aki a meleget szereti. Kiegészítjük egymást, én megteszek érte vagy vele olyat, amit ő szeret, de én nem annyira, és ő is megteszi ezt értem vagy velem.

A mozgóajtót átlépve megcsapott egy olyan szintű meleg, ami nyáron van. Szerintem itt volt vagy 30 fok. Elindultam fel az irodába és közben oda köszöntem Alexiának. Minden nap köszönök neki, sőt néha leállok vele beszélgetni is pár szót. Nagyon kedves, és tényleg bármiben segíett, ha megkértem.

Most is beszéltem vele pár szót arról, hogy milyen hideg lett, és hogy mindjárt karácsony. Elmondta, hogy lesz idén egy céges buli, amire mindenkit meghívtak az egész irodából.

Még beszéltünk pár szót, majd elköszöntem tőle, és a bulin gondolkodva elindultam a lifthez, hogy gyorsabban felérjek. Közben már a kabátomat levetettem, mert nem bírtam már meglenni ebben a melegben. A nővérem jutott hirtelen az eszembe. Régen beszéltünk, és régen is volt nálam az egyetem miatt. Talán talált saját lakást? Fogalmam sincs. Mindenképp felhívom munka után, vagy szünetben. Taehyung-ot is elakarom neki újságolni, hiszen ha bármi fiú ügyem volt, mindig ő tudott róla először. Most is így lesz.