Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

13. Fejezet

Ez a hét elég gyorsan elillant, nem történt semmi említésre méltó. Max annyi, hogy Tae néha meglepett egy csokorral, Yoongi-val elmentünk kosarazni és véletlen tökön dobtam. Hát nem vagyok annyira jóban a labdákkal, szóval nem is értem miért engem hívott. De hát magának kereste a bajt, nem lett komoly baja, csupán harmadik napja fájlalja a tökeit. Ezen kívül pedig ma van a randink Taehyung-gal, tehát Hyejin-nel kutatjuk át az egész szekrényemet éppen, egy megfelelő ruha érdekében.

- Nem hiszem el, hogy már itt vagyunk 1 órája és nem találunk neked ruhát - csóválta meg a fejét, majd leült mellém az ágyra. - Hát nincs semmi kényelmes, de csini rucid? - fordul felém.

- Na várj. Azt hiszem van egy ruhám, ami jó lesz - indultam meg a szekrényemhez már 3-adjára. Nem is értem eddig miért nem jutott eszembe, pedig a célnak pont megfelel, vagyis remélem.

Már lassan a bele másztam a szekrénybe, mire megtaláltam. Egy sima, egyszerű, fehér egyberuha, mely térdig érő, a karja háromnegyedes és buggyos, a mellrésze és a dereka olyan, mint egy fűző, ami lenge szoknyában végződik. Magam elé tartom és megfordulok, hogy Hyejin is lássa, és elmondja, mit gondol.

- Hát csajszi, ha ettől a ruhától nem fog beindulni, akkor semmitől - mondta el a véleményét, amit én egy őszinte röhögéssel díjaztam.

- Hát ki tudja? - nevettem még mindig. - Akkor ez legyen?

- Még kérdezed? Persze, hogy ez, nem is értem, hogy nem találtam ezt meg én. Jól eldugtad, nem akartad soha fel venni? - érdeklődött, miközben felállt.

- Nekem is most jutott eszembe, hogy van ez a ruhám. De felakartam, de nem adódott rá alkalom - gondoltam vissza két évvel ezelőttre, mikor megvettem.

- Itt az alkalom. Szóval most felveszed, én addig előkészítem a sminkjeimet és a hajgöndörítőt - ki ment a szobából, hogy behozza a cuccaiból szükséges dolgokat. Mivel köntösben vagyok - mert már megfürödtem -, ezért csak felhúztam egy fehér csipkés melltartót, egy hozzá illő csipkés alsóneműt, egy fekete harisnyát, amiben még épp, hogy nem fogok megfagyni, vagyis remélem, majd végül a ruhát. A tükörben nézem magam, és el kell mondanom, hogy a fejem megcsinálása nélkül is kimerem jelenteni, hogy szép vagyok. Nem sűrűn szoktam magamnak bevallani, így hát több önbizalommal fogok elindulni a randimra. Hyejin ezt a pillanatot választotta, hogy vissza térjen. Először nem is vett figyelembe, csak miután letette a kellékeket az ágyra és így szólt:

- Jézusom, de gyönyörű vagy! - pörögtem egyet, hogy lásson elöl-hátul.

- Köszönöm! Annak is érzem magam most - néztem ismét magamra a tükörben.

- Hát érezd is, mert tényleg az vagy. Csak csodálni tudlak, csaje. Taehyung nagyon szerencsés - bólogatott mosolyogva.

- Álljunk neki a sminknek meg a hajamnak, mert fél óra és itt van - ültem le az asztalomhoz. Hyejin biccentett és mögém állt, majd megfordította a széket, amin ültem, és elkezdet kikerázni. Hyejin egy fekete-fehér sminket készített nekem, a számat rózsaszínes szájfénnyel kentük ki. A hajamat begöndörítettük amennyire csak lehetett és meg kell hagyni, elég jól néz ki, ahhoz képest, hogy rövid. Mindeközben beszéltünk Jungkook-ról, meg Hyejin Taehyung-ról is kérdezett. Jól kibeszéltük a fiúkat, közben nagyokat nevettünk.

- Kész vagy. Már csak érted kell jönnie a fekete hercegnek, és minden szupi lesz! - kuncog.

- Hát az, fekete herceg! Nagyon szépen köszönöm a segítséged! - öleltem meg őt, amit egyből viszonzott is, és szorosan öleltük egymást még 2 percen keresztül.

- Ugyan, én örülök, hogy segíthettem! Szurkolok, hogy össze gyertek, és legyenek kicsi Yoorák és kicsi Taehyung-ok - nevetve megcsaptam.

- Ne gondolj már olyan előre! - mondtam volna még valamit, de csöngettek. - Megyek!