Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

6. Fejezet

Hazaértem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen eseménydús nap lesz a mai.

Levetem a kabátomat és a cipőmet, majd megyek egyből a konyhába, hogy Hayannak adjak kaját és friss vizet, valamint, hogy megszeretgessem. Ma még le kell vinnem sétálni, szerintem majd kaja után viszem le. Elkezdek magamnak én is csinálni valami eledelt, talán ma készítek egy kimchit magamnak, és majd holnapra is lesz belőle, így legalább nem kell holnap is főznöm. El is megyek átöltözni egy kényelmesebb ruhába: egy fekete mackó nadrág és egy sima fehér póló tökéletes. Szerencsére a lakásomban nincs olyan hideg, ezért nem fázok, de azért estére mindenképp bekapcsolom a fűtést, mikor indulunk sétálni.

Először a kimchinek állok neki, de előtte teszek be egy kis háttérzenét. Igazából mindegy mi megy, mert mindent szeretek és hallgatok, de valamiért fél órán keresztül csak szerelmes dalok voltak. Nem tudom miért volt ez, de nem foglalkozok vele, csupán táncolok és készítem a vacsorám.

Végeztem a kajámmal, szóval irány lefelé Hayannal. Már mikor meglátja a kezemben a pórázt, egyből megvadul, szóval alig bírom ráadni azt a nyavalyát. A végére elátkoztam azt, aki kitalálta ezt, de a lényeg, hogy sikerült.

Nem öltözök át, csak felhúzom a kabátom, a cipőm, elteszem a zsebembe a telefonom, majd elindulunk. Mikor már javában sétálunk, felhívom anyumat, úgysem beszéltem még vele. Így hát, miután felvette megbeszéltük az alapvető dolgokat – van-e mindenem, jól vagyok-e, milyen az új munka és bla bla bla -, majd letettük és kb. fél óra séta után elindultunk vissza.

És elkezdődött az esti rutin. Fürdés, öltözködés, majd gyorsan állítok be ébresztőt, nehogy megint későn keljek. De most nem tudok egyből elaludni. Végig kell gondolnom, mik történtek ma. Pörgetem, pörgetem, de egy dolognál mindig megállok. Taehyung-nál. Annyi minden jár vele kapcsolatosan a fejemben, hogy egyszerűen megfájdul. És olyan sokat gondolok még rá, hogy annyi csillag az égen nincs, de az álom világa szépen, lassan beszippant. 

_____________________________

Egy mezőn vagyok. Az egész tele van vagy 1000 fajta virággal. Én egy egyszerű piros ruhában vagyok. Elindulok valamerre, de minden ugyanolyan. Csak megyek, de nem haladok. Majd egyszer csak látok egy kisfiút, aki szintén sétál felém. Mielőtt egymáshoz érnénk, minden elkezd sötétedni és, mintha kipukkadna, mint egy lufi, eltűnik a szemem előtt az egész kép, a kisfiúval együtt, aki már épp, hogy kezdett ismerős lenni, de így nem tudhatom meg ki Ő.

_____________________________

Reggel az ébresztőmre kelek. Elég furcsa álom volt ez, eddig egyszer sem álmodtam ilyet. És, hogy ki volt az fiú, arról halvány lila gőzöm sincs. inkább elkezdek készülődni. Felülök, majd ki kelek az ágyból, mivel nem sok időm van forgolódni, ám szívesen maradtam még volna, de vár a munka.

Bemegyek a fürdőbe, és amint a tükörbe nézek, majdnem elcsúszok, mert nem számítottam arra, hogy úgy fogok kinézni, mint egy boszorkány. A hajam konkrétan felfelé áll, mintha egy villám csapott volna belé, az államon pedig nőtt egy pattanás. Tudni kell, hogy viszonylag jól el vagyok a pattanásokkal, na de ez, szerintem egy hétig rajtam lesz. Nem is lehetne ennél rosszabb, ha nem lennének olyan karikásak a szemeim, mintha tegnap jól megvertek volna.

Inkább megpróbálom orvosolni a helyzetet, már amennyire tudom. A hajamat kifésülöm, a pattanással nem kezdek semmit, hagyom, hogy meg száradjon, és majd lejön, a karikákat meg próbálom eltüntetni, most teszek fel egy kis alapozót is, ám nem nagyon tűntek el, de most már nem fogok vele bajlódni.

A kínlódás után átöltöztem, ma egy fehér hosszúujjút, rá egy világoskék zakót és egy kék farmert húztam fel. Kimegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak egy tál müzlit, majd miután kész leülök és elkezdem enni. De hallom, hogy valaki hív, ezért gyorsan visszamegyek a szobába a telefonomért.