Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

21. Fejezet

    Mikor kinyitottam a szememet, az első, amit megpillantottam, az Taehyung volt. Az arcát nézve egyből eszembe jutott a tegnap este, melynek következtében egyből elpirultam. El sem hiszem, hogy elvesztettem a szüzességem, amit igen sokáig tartogattam, de szerintem ennél boldogabb nem is lehetnék, hogy így történt, és ráadásul azzal, akit szeretek.

Mert igen, kimondom, hogy szeretem ezt a férfit. Ha élőben még nem is fogom kimondani most rögtön, de már tudom a lelkem mélyén, hogy szeretem őt.

Sötét haja most egész kócosan állt, és a szemébe lóg, mire késztetést érzek arra, hogy óvatosan elsöpörjem szeme elől. Kezemet visszahúzva gyönyörködöm még a szimmetrikus orrában, melynek a hegyén egy aprócska anyajegy van, amit annyira imádok. Csak közelről lehet jól észrevenni, és nekem ez megadatott. Ajkainak ívét látva újra meg akarom ízlelni azok ízét, de nem akarom felkelteni, így csak tovább tanulmányozom az angyali arc többi szegét. Kissé pufók arcán néhol egy-egy anyajegy még kisfiúsabbá teszi ezt – az egyébként igen férfias arcot. Markáns álla most nincs felszegve, mint általában az irodában, de ez csak még vonzóbbá teszi számomra.

Az arcát vizslatva mosolyognom kell, hiszen nem tudom elhinni, hogy itt vagyok vele. Hogy Ő itt van Velem! Sosem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen figyelmes és vicces barátom. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen jóképű.

Pont a szemeire pillantva nyitotta fel pilláit, majd gyönyörű barna szemeit rám vezette. Minél tovább bámulok abba az elbűvölő szempárba, annál többet akarok belőle, így ajkára hajolva nyomtam egy apró puszit párnáira.

- Jó reggelt – húzódtam vissza a mellkasára, ahol eddig feküdtem.

- Reggelt bébi – bébi. Szólalt meg rekedtes hangon, mely még szexibbé teszi. Még ilyenkor is bébizik. Elájulok ettől a férfitól, persze jó értelemben. – Hogy aludtál?

- jól, köszönöm – mosolyogtam rá, majd felültem. – És te?

- Én is jól, főleg, hogy itt vagy velem – nézett rám, és követve engem, ő is felült. – Nem fáj semmid? – kérdezte lenézve az ölemre, amitől pillangók kezdtek el repdesni a gyomromban.

- Nem, jól vagyok. És köszönöm, hogy vigyáztál rám – néztem rá hálásan, mert azért én is tudom, hogy vannak olyanok, akiket nem nagyon érdekelnek a lányok fájdalmai, hallottam már pár ilyen sztorit. De örülök, hogy Tae nem ilyen, egyáltalán nem is gondoltam, de azért bármi előfordulhat.

- Ez természetes Yoo. Én köszönöm, hogy bíztál bennem – csókolt meg, mire még jobban repdesni kezdtek a hasamban lévő lepkék.

Valahogy – tényleg nem tudom, hogy – Taehyung ölében kötöttem ki, miközben egymás ajkát ízlelgettük.

- Tae... – váltam el tőle. –... talán el kéne mennünk reggelizni – mondtam neki, de úgy látszik, meg se hallotta, mert folytatta a nyakam kényesztetését, ami valljuk be, nem esett rosszul.

- Nekem te vagy a reggeli – haladt egyre lejjebb, míg a kulcscsontomhoz ért. – Egy igen ízletes reggeli – harapta meg gyengén a bőrömet.

Miközben a szájával a mellkasomat ostromolta, addig kezei felfedezőútra indultak – szintén a mellkasomon, csak most épp a melleimen, illetve a melleim körül. Hideg kezei csak úgy cikáztak a két kiemelkedés között, néha rájuk markolva, amik belőlem reszketeg nyögéseket hoztak elő, Tae még nagyobb örömére. Úgy látszik nem volt elég nagy felfedezés a tegnap esti, vagy elfelejtette, vagy tetszett neki az út, így visszatért.

Végig éreztem a combomnak nyomódni a merevedését, de nagy figyelmet nem nagyon tudtam rá fordítani, hiszen Taehyung egy hirtelen mozdulattal maga alá fordított, és féig rám támaszkodott, így újra éreztem – most már nem a combomnak, hanem az alhasamnak -, ahogy nekem nyomódik a farka.