Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

29. fejezet

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle, miközben lopva végignéztem őt tetőtől talpig. A szokásos barna kabátja volt rajta, és ha jól láttam, akkor egy fekete farmer. A felsőjét nem tudtam teljes mértében beazonosítani, de azt hiszem egy fehér inget viselt. Szó mi szó, bármi jól áll ennek az embernek.

- Hozzád jöttem – nézett végre a szemembe, de amint a szemeibe tekintettem, le kellett sütnöm a sajátjaimat, mert ha tovább néztem volna beléjük, akkor már a nyakában csüngenék. Így hát a mesefigurás mamuszom "jobb" látványnak bizonyult. – Ezt neked hoztam – mondta zavartan, és felém nyújtotta a kezében tartott színes tulipánokat. Fogalmam sincs honnan szerzett élő tulipánt télen, de megmelengette a szívemet ez a gesztusa is.

- Köszönöm. Mondd, mégis miért jöttél ide? – mertem felnézni rá, de az a megtört arcot, amit vágott örökre kitörölném az emlékezetemből. A sok érzelemtől, amit akkor éreztem, hirtelen kicsordult egy könnycsepp a szememből, mire Taehyung elém lépett, és letörölte a mutatóujjával a kósza könnyet. Nem hátrált vissza, előttem maradt, kezével az arcomat cirógatta, ami így pár nap után sokkal jobban hiányzott, mint hittem volna.

- Miattad. – Mondta röviden, de mást nem tett. Ugyanúgy az arcélemet simogatta, semmi ölelés, vagy csók kezdeményezés. Tiszteltem ezért, mert egyáltalán nem volt udvariatlan, sőt. Néha közelebb hajolt – éreztem –, de egy kis gondolkodás után mindig visszahúzódott. Csak álltunk ott, mint két idióta. – Miattad jöttem, mert hiányoztál. Mert el kell magyaráznom, hogy mi is történt, feltéve, ha egyáltalán megakarod hallgatni. Azért jöttem, mert szeretlek – fogta két kezébe az arcomat, mire egyre több könny kezdett el hullni a szememből.

- Taehyung. Nagyon megbántottál, mivel tudnád ezt megmagyarázni? – kérdeztem rekedten, s a feketén csillogó íriszeit figyeltem.

- Csak engedd, hogy megpróbáljam – hajolt közelebb, és már csak annyit éreztem, hogy a régóta kívánt ajkak újra az enyémekhez értek.

Nem volt hosszú csók, sőt egyáltalán nem volt csók. Egy engedélykérő puszi volt mindenre, amit én meg is adtam.

Az érzések kavarogtak bennem, de nem tudtam volna megfogalmazni, hogy milyenek is. Míg a szívemet a kíváncsiság, az izgalom és a bizalom töltötte meg, addig az eszemet a bizalmatlanság, sértődöttség és a gőg vette körül még mindig. Kettős érzések támadtak bennem iránta, de igyekeztem mindkettőt elsöpörni a szemem elől, és csak józan paraszti ésszel gondolkodni – már amennyire tudok úgy, hogy Taehyung a közelemben van.

Taehyung szemszöge

- Be akarsz jönni, vagy itt akarsz álldogálni egész este? – kérdezte rekedtes hangon, miközben a mellkasa előtt összefűzte karjait. A mellei felnyomódtak, mire élesen beszívtam a levegőt, és próbáltam az arcára koncentrálni – több kevesebb sikerrel. Yoora ezt észrevette, de nem engedte le a karját, csak várakozva engem figyelt. Most nincs itt a helye a vágynak.

- Öhm, igen, bemennék – feleltem a 2 perccel ezelőtt fel tett kérdésére, majd követtem őt az emeletes házba.

A házuk nem volt egy luxus hely, de épp ettől lett családias. Ilyen házról álmodom én is; egy kisebb családias ház, és semmi se szól a „minél drágább dolgokról, de csak azért, hogy mások lássák" helyzetről.

A házba belépve levettem a cipőmet, és a kabátomat felakasztottam a fogasra, ami tőlem jobbra volt.

Yoora-t követve egy nagyobb helyiségbe értünk, mégpedig egy nyitott szobába, ami az ebédlőt és a nappalit foglalta magába. A dohányzóasztal előtt lévő kanapén ült 2 lány és egy fiú, míg a kettő szülő a fotelben ültek – gondolom Yoora szülei a kinézetük alapján. Yoo megállt, míg mellé értem, majd mivel mindenki minket nézett, így lassan elkezdte.