Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

23. Fejezet

Sziasztok!
Mondhatni ettől a résztől kezdődően indulnak be rendesen az események. Ajánlom, hogy ne maradjatok le róla... persze a ti döntésetek, hogy elolvassátok-e vagy sem.
Én remélem, hogy igen. Kérlek, ha tetszik nektek a történet, akkor jelezzétek bármilyen formában, akár egy kommentel is támogatjátok a munkásságomat! Irtó jól esik a visszajelzés.
Ha gondoljátok, a véleményeteket is leírhatjátok, szívesen várom!
Puszi nektek, jó olvasást!💗

- A mai napon kezdődik meg a stúdióban való forgatás, melyen mindnyájatoknak részt kell venni, és segédkezni az esetleges munkákban – mondta határozottan Taehyung már az irodában, miközben az asztala elejének neki támaszkodott. Ez a beállás megint bizsergésre késztette az ölemet, de türtőztetnem kellett magamat, pláne azért, mert a munkahelyemen voltam. De nem tudok egyszerűen mit tenni, ha Taehyung-nak csupán a látványától magam alá tudnék élvezni – persze átvitt értelemben.

Mellesleg az a reggeli kis akciónk se csillapította kellőképpen a bennem tomboló vágyat. Erről csak és kizárólag Tae tehet.

- Érthető voltam? – nézett körbe, mire mindnyájan bólogatni kezdtünk. Taehyung egyáltalán nem kivételezik velem, ami teljes mértékben érthető és igazságos. Milyen lenne már, ha csak velem kivételezne, és utálna az egész iroda? Na nem, bánjon itt ugyanúgy velem, mint a többiekkel. – Akkor hát, induljatok. – intett a kezével, mire Eun-Ji és Jimin a táskájukat felkapva már az ajtón kívül vártak rám, de én csak kérdőn néztem Tae-re.

- Te nem jössz? – néztem rá kérdőn, hiszen azt hittem, hogy mind ott fogunk ügyelni és tanácsokat osztogatni, hogy mit és hogyan kéne.

- Nem. Én maradok, a papírmunkát intézem még. De majd délután benézek – jött oda elém, mire én keresztbe fontam a karjaimat. – Sietek vele. Egyébként meg, inkább tölteném veled az időmet... kettesben... itt az irodában – vigyorgott rám kacéran, majd körém fonta karjait, és szorosan átölelt. Én a derekára és a hátára vezettem kezeimet, és valószínűleg sokkal erősebben szorítottam, mint ő engem. Mintha egy nagy, izmos és védelmező macit szorongatnék. Jó érzés. – Szeretlek, és vigyázz magadra! Nehogy azt halljam vissza, hogy valaki leütött vagy bármi ilyesmi...

- Én is szeretlek, és ugyan... tudok magamra vigyázni, ne aggódj! Én inkább miattad aggódnék. Még a sok papírmunka miatt kifolyik az a gyönyörű szemed – váltam el tőle nevetve, majd felkaptam én is a táskámat a vállamra, és elindultam ki a többiekhez. Mikor becsuktam az ajtót, még épp láttam, hogy Taehyung a fejét rázza, miközben nevet.

- Na, kiturbékoltátok magatokat? – kérdezte Jimin, mire Eun-Ji tarkón vágta, ami Jimin-ből egy fájdalmas nyögést, míg belőlem egy halk kuncogást hozott elő.

- És ti? – vágtam neki vissza, amire már nem mondott semmit, csak az orra alatt morgott valamit, míg mi Eun-Ji-vel elindultunk a stúdió felé. Elvileg itt van az épületben a stúdiónak kialakított helyiség, de csak a napokban lett kész, ezért most kezdjük meg itt a munkát.

Mikor nagy nehezen megtaláltuk, a kávégépben vett kávéinkat már rég elfogyasztottuk, így üres kézzel léptünk be a nagyobb terembe, mint hittem.

- Az igen öcsém – szólalt meg először Jimin, hiszen tényleg nem volt kicsi a tér. Az ajtón belépve egyből észrevenni a rengeteg lámpát, állványt, fehér vászon háttért és a különféle méretű és szögbeállítású kamerákat. Igen nagy tér van ott, szinte lepörgött előttem egy konyhapult reklám megvalósítása.

A bal oldali részen a sminkesek voltak, 3 darab tükrös simnkasztallal, székkel és sminktermékekkel. A jobb oldalon helyezkedtek el a többi technikai dolog, szerszám, pótalkatrész és eszköz. Valamint ezek mellett egy nagy kör asztal volt, ahova gondolom, a felesleges cuccait rakhatja le az itt dolgozó vagy éppen megebédelhet és megkávézhat. Az asztal körül 6 szék volt, de a sarokban volt még rengeteg plusz szék.