Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

11. Fejezet

Taehyung-ot várom, hogy végezzen, mivel ma én hívtam el, de nem nagyon akaródzik jönni. Már azon vagyok, hogy bemegyek és én rángatom ki a gép elől, hiszen én már végeztem, és azt mondta, hogy jöjjek ki, ő is mindjárt jön. Na ez volt 10 perce. Ezért amint nyitnám ki az ajtót, ő előbb nyitja ki, és majdnem rá esek a virágra, amit a kezében tart. Milyen virág? Az egy komplett csokor. Meg hiszem azt, elég szép csokor. Nem láttam sehol ezt bent, szóval most csinálhatta meg.

- Ez nagyon szép! – bárkinek is csinálta, biztos örülni fog neki.

- Tényleg tetszik? – kérdi csillogó szemekkel.

- Persze. Kinek lesz?

- Hát éppenséggel egy nagyon gyönyörű lánynak. – nagyon szerencsés az a lány. Hát ki nem örülne ennek? Már eleve a pasi, aki adja az egy görög isten.

- Ki az? – kezd lekonyulni az arcomon lévő mosoly, attól a gondolattól, hogy van barátnője.

- Te vagy az. Neked csináltam. – ahogy néz rám, teljesen elolvadok. A szemei csillognak, és úgy néz, mintha a világ legdrágább dolga lennék.

- Ez komoly? – könnybe is lábadnak a szemeim, nem is tudom miért, nem szoktam sírni, csak nagyon ritkán. Nem jutok szóhoz, csak a nyakába ugrok és szorosan átölelem. – Köszönöm, gyönyörű, és nagyon tetszik!

- Örülök, azt hittem nem fog tetszeni. – ölel át ő is.

- Dehogyis! Nekem bármi tetszik amit kapok. Tényleg. Mikor 16 voltam, az egyik nagybátyámtól karácsonyra egy békás pokrócot kaptam, miközben utálom a békákat. De már annak is örültem, hogy kaptam valamit. – jut eszembe.

- Ezt jó tudni, mert akkor nem fogok békás dolgot adni neked. – nevet.

- Oké. –nevetek én is vele. – Akkor mehetünk?

- Indulás! – kezd el futni. Újra elkezdek nevetni, hiszen már megint ezt csinálja. Egyik pillanatról a másikra megváltozik az egész ember, é egy kisgyerekké változik. Csak röhögni tudok rajta, majd utána indulok, kezemben a csokorral, amiben vagy 5 fajta virág megtalálható.

Már a kocsijában ül és engem vár. Sietek, hogy ne kelljen olyan sokat rám várni, így gyorsan odaérek, és beülök a kocsiba.

Nem gondoltam volna, hogy 2 hét alatt ilyen jóba leszünk Taehyung-gal. És még csak másfél hete vagyok itt, nem is 2. Az biztos, hogy örülök neki, hogy ennyire el vagyunk egymással. Már szerintem azt is elmondhatom, hogy az egyik legjobb barátom. Egy irtó jóképű barát, azt meg kell hagyni. Csoda, hogy nem kapkodnak utána a nők, nem igaz? Mert hát, egy ilyen férfi elég népszerű a lányok, nők körében. Talán direkt úgy viszonyul a nőkhöz, hogy már ők nem keresik a társaságát? De akkor velem miért viselkedik úgy, ahogy? Persze észre vettem, hogy eléggé érdeklődik irántam, de higgyek neki? És ha egy paraszt, aki kihasználja a nőket? Áhh, nem, akkor már engem is kihasznált volna. Mondjuk nem hagynám magam, de kitudja? Aztán kiderül, hogy egy világi jó ember, aki csak a megfelelőt keresi. Hát egy ilyen pasi, nem fog magának könnyen találni, hisz a legtöbb nő rátapad vagy azért, mert ilyen jól néz ki, és csak a külső számít neki, vagy azért, mert sok a pénze. Én egyik sem vagyok. Talán olyan vagyok, mint Taehyung, én is a megfelelőt keresem, ha persze ő is azt keresi.

________________________

Otthon ülök, és a tv-t nézem, Hayannal az ölemben. Miután Taehyung hazahozott, nem volt kedvem semmit csinálni. Most Hayant sem viszem le, mivel kezd egyre hidegebb lenni. Még november van, de a boltok már tele vannak rakva karácsonyi díszekkel meg minden ilyen holmival. Hát én csak pár égősorral szoktam feldíszíteni a házat.