Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

4. Fejezet

Épp egy új reklámnak keresek háttért, mivel ezt a feladatot kaptam. Nem valami izgalmas, de legalább elfoglalom magam. Már egy ideje kutatok és találtam is jókat, a többiek is gondolom valami reklámot szerkesztenek, de ekkor Jimin fel áll, és kifelé kezd menni.

- Jimin, te meg hová készülsz? – Kérdi őt a főnök.

- Megyek kajálni, már dél van. Vagy már azt sem szabad? – Kérdez vissza csípősen.

Ránézek Eun-Jira, hogy mi megyünk-e, mosolyogva bólint.

- Taehyung te nem ebédelsz? – Kérdi Taehung-tól.

- majd később. De Yoora – Jaj, vajon mit akar? – Miután végeztél az ebéddel 3 újabb háttért kell keresned, majd elmondom mivel kapcsoltban. – huhh, azt hittem, valami rosszat csináltam.

- Rendben. – Ezt amúgy nem lehetett azután elmondani, miután visszajöttem?

Erre már nem válaszolt, csak vissza mélyedt a -, nem is tudom mi közé. Eun-Jival kiballagtunk, és elindultunk az ebédlőbe. Nem is tudtam, hogy van itt ebédlő. De nagyon tágas volt és alig voltak néhányan. Jimint vettük észre, a bejárattól kb. a 3 asztalnál ült, és már alig volt a tányérjában étel, de még ugyanolyan gyorsan falja be, mintha még csak most állna neki.

Magam mellöl hallok egy kis kuncogást. – Te meg min röhögsz? – Kérdem Eun-Jit.

- Semmi, csak emlékszem mikor Taehyung miket csináltatott meg velem. Velem rendeltette meg a kajáját, kávét kellett hoznom, ki kellett nyitnom az ajtót neki, meg sok-sok baromság. – Nevetett még mindig, visszagondolva az akkori időkre.

- Velem is ilyeneket fog csináltatni? – Bevallom, picit dühös lettem, mert nem azért jöttem ide, hogy másnak a csicskása legyek.

- Jaj, dehogy. Ezekről már leszokott. Vagyis néhányról. De ne aggódj, te már szimpi vagy neki szerintem. – Ez a lány meghibbant? Hát, hogy lennék neki szimpatikus, ha még egy mosolyra se méltatott? – Látom, hogy nézel, de tényleg így van. – Nem foglalkozom vele, mivel nem hiszem, hogy így lenne, de nem mondok semmit.

- Te mióta dolgozol itt? – Kérdem. Közben már le is ültünk, Jimin már végzett, így gondolom visszament az irodába.

- Másfél éve. 23 vagyok és ez az első munkahelyem, így jól elvagyok. Tényleg te hány éves vagy? – Néz kíváncsian, miközben betol egy adag rizst a szájába és így úgy néz ki, mint egy mókus.

- Én 24 vagyok. Azt hittem idősebb vagy nálam. – Nevettem és én is elkezdtem enni. Bőséges adagokat adnak, nem fogok éhen maradni szerintem.

- Hát látod nem. De nem is baj, szerintem jobb ez így.

- Miért?

- Mert így a csapatban én vagyok e legfiatalabb, ti 3-an pedig egyidősek vagytok. – Taehyung velem egykorú? Meg persze Jimin.

- Wow, nem gondoltam volna, hogy egyidősek vagyunk Jiminnel és Taehyunggal. – Kacarászok.

- Miért, csak nem nézek ki olyan idősnek? – Kérdi Taehyung, miközben leül hozzánk, ugyanazzal az étellel megpakolt tálcával a kezében.

- Nem, dehogyis! Csak meglepődtem, hogy egykorúak vagyunk. – felelem gyorsan. Eléggé zavaróan néz, szóval inkább folytatom az evést.

- Eun-Ji, bírtál végezni? – Vonja kérdőre inkább Eun-Jit, aki elég jól szórakozott, a rövid kis eszmecserénken a főnökkel.

- Ja, persze. Végeztem, szóval bele tudok kezdeni a többibe legalább. – Mondja, majd összepakol, visszaviszi az üres tálját, és elindul vissza az irodába. Miközben távolodó alakját nézem, rájövök, hogy egyedül maradtam Vele.

Igazából csendben fogyasztjuk el a megmaradt ebédünket, nem nagyon szólunk egymáshoz. Azt hittem kínos lesz teljes csendben ülni, de egész kellemes volt. Talán nem csak én éreztem így, mivel Taehyung-on se látom azt, hogy nagyon feszélyezné a helyzet.

Mikor felállnék, hogy visszavigyem a tálcám, Taehyung rám néz, és szavak nélkül is érzékelem, hogy azt akarja, hogy maradjak még, így vissza huppanok a székre.

- Szeretném, ha tudnád, hogy nem azért vagyok veled ilyen kemény, mert utállak. Hanem, mert muszáj úgy megítéljelek, hogy érdemes vagy-e arra, hogy itt dolgozz. – Nem néztem volna kibelőle, hogy ilyet mond nekem, de komolyan jól esett.

- Én teljes mértékben megértem, hogy így gondolod, és szerintem teljesen jogos. Nem baj, ha én is tegezlek? – Azért csak megkérdem, végülis a főnököm.

- Nem, dehogy. Örülök, hogy ezt megtudtuk beszélni, de most irány vissza dolgozni! – Az a jellegzetes téglalap alakú mosoly, amivel illetett, annál édesebbet sose láttam. Konkrétan ez az új kedvenc látványom. És, ez a legelső mosolya rám! Na ettől már jobban folytatódik a napom.

Elindultunk vissza, miután a tálcákat letettük. Egész jól elbeszélgettünk, hogy ő miért erre a pályára jött, én miért, meg, hogy akkor mivel kapcsolatban kéne háttereket válogatnom, majd visszaérve, már mosollyal az arcomon ültem le az asztalomhoz, és kezdtem el  a munkát. Taehyung is ugyanígy tett, de előtte megajándékozott, most egy lágyabb mosollyal.