Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

17. Fejezet

Itt térdel előttem egy rohadt jó pasi, én meg tisztára szégyenlős vagyok, pedig a hétvégén együtt aludtunk, ráadásul egy szál ingben flangáltam előtte. Jézusom, csak most realizálom, hogy csak egy ing volt ösz-visz rajtam? Te jó Isten a mennyben. Jó, mindegy már megtörtént, most azzal kéne foglalkoznom, hogy itt áll már előttem, és a tekintetemet keresi.

Picit, de csak picit lepődtem meg, hogy felizgult. Ráadásul miattam! Egyszer sem történt még velem ilyen, és nem is tudtam, hogy is reagáljak rá. Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani, vagy tenni. Nem mertem a szemébe nézni, hisz ha belenézek, itt helyben összefolyok. Csak a földet pásztáztam, és próbáltam nem az izmos lábaira pillantani, melyeket egy feszes, fekete farmer takart. Nem sokáig tűrte a némaságomat, így az államat felemelve kényszerített, hogy a szemeibe nézzek.

- Mit szólnál ahhoz, ha meló után elmennénk meginni valamit? – hajolt közvetlen elém, amitől kissé hátra hőköltem. Taehyung ártatlan szemekkel vizslat, amitől csak még jobban zavarba jövök, tudva, hogy éppen próbálja magát lenyutatni – vagyis abban reménykedem.

- Öhm.. oké, benne vagyok – válaszoltam gyorsan, mire egyre csak közeledett az arcomhoz, majd azt hittem, hogy meg akar csókolni, de csak egy puszit nyomott a homlokomra, ami most sokkal jobban esett, mint egy csók, mivel mélyebben hatott ez a homlokpuszi.

- Tudod... a legtöbb nő miatt nem szoktam ennyire felizgulni, sőt. Valamiért veled minden máshogy hat, mindenre máshogy reagálok, reagál a testem – mutatott az ágyékára, mire egy pillanatra az én tekintetem is oda vándorolt, és ott is maradt volna, ha Tae nem köszörülte volna meg a torkát. Egyből vissza tekintettem rá, persze égő arccal. Ő csak kuncogott, majd összeborzolta a hajamat.

- Hé! – néztem rá mérgesen, de nem tartott sokáig, hiszen nem lehet rá sokáig haragudni. Előveszi azt az imádni való arcot, és egyszerűen megolvad tőle a szívem. – Egyidősek vagyunk, szóval ne kezelj fiatalabbként – figyelmeztettem viccelődve. Persze viccelek, hiszen bárhogy is ér hozzám, minden érintését imádom.

- Oké értem – felhúzott a székemből, és rákulcsolta kezeit a csípőmre. – Irtó dögösen nézel ki. – fogott rá erősebben a csípőmre.

- Ez csak egy sima fölső és egy nadrág Taehyung. Nem nagy dolog – röhögtem.

- Nem érdekel, számomra bármiben jól nézel ki – adott egy puszit az arcomra. – Bármit – nyomott még egy apró puszit a homlokomra, – viselsz, – az államra, – kurva – az orromra, – jól – a szám sarkába, – nézel ki – az ajkaimra, – bébi – és végül egy hosszú csókban részesített.

Arra eszméltem fel ebből a szédítő csókból, hogy Eun-Ji sikítva őrjöng, és azt kántálja, hogy ő megmondta, és megnyerte. Egyből szétpattantunk, én visszaültem a székembe, Tae pedig egészen az asztaláig vissza araszolt és neki támaszkodott. Mindketten lihegtünk – én természetesen lángoló arccal –, hiszen csak most váltunk el egymástól, Eun-Ji kirohanásának jóvoltából.

- Tudtam!!! Tudtam, hogy összejöttetek! – ugrált örömében, miközben lassan leült a saját asztalához ő is. – Jimin-nel fogadtunk, hogy összejöttök-e, és én nyertem! Nagyon örülök nektek, amióta bejöttél Yoora, azóta ezt a pillanatot várom – nézett rám full komolyan, mire kénytelen voltam felnevetni. Imádom ezt a csajt.

- Szóval, ti fogadtatok ránk? – szólalt meg először Tae, látva, hogy én csak nevetni tudok a helyzeten, de azért láttam a mosolyt a szája sarkában, és nem bírja sokáig nevetés nélkül.

- Igen, de jól sült el, ugye? Minden jó köztetek? – kérdezte kíváncsian, mire hevesen bólogatni kezdtem.

- Igen, minden tökéletes – mosolyogtam rá, közben a szemem sarkából Taehyungra pillantottam, és belül nagy kő esett le a szívemről, hogy ő is, mint én, vigyorogva bólogat a válaszomra.