Akarva-akaratlanul Taehyung ff.

10. Fejezet

A laptopomon dolgozok, mikor Eun-Ji szólít. A tegnapi napról ismételten nem beszéltünk Taehyung-gal, csupán egy átható pillantást váltottunk egymással, de ezen kívül nem beszéltünk, nem is tudtunk volna miről, hisz nem jut eszünkbe semmi.

- Tessék. – nem nézek fel rá, csupán egy pillantást vetettem rá, aztán a laptopomra szegeztem vissza tekintetem.

- Kérsz kávét? – kérdi aranyosan. Olyan édes, mert eddig mindig megkérdezte.

- Megköszönném, ha hoznál, de úgy érzem, hogy ugráltatlak. – nézek rá.

- Ugyan, én már végeztem, szóval hozok szívesen és majd utána belekezdek a másikba. – már fel is áll és el megy kávéért.

Taehyung-ot nem is zavarta a csevejünk, csak bele van temetkezve a munkába. Olyan sokszínű, hiszen itt nagyon tud koncentrálni egy valamire, és csak azt csinálni, a munkán kívül pedig egy folyton vigyorgó, gyermekded kisfiúnak tűnik, miközben a külseje, olyan angyali, hogy az már ördögi.

Mivel egy ideje már csak őt nézem, fel pillant, vajon ki nézi. Nem is vette észre, hogy Eun-Ji kiment? Jimin pedig nincs itt, nem is tudom miért. Elmosolyodik, ami engem is mosolygásra késztet.

- Végeztél? – kérdi és hátra dől a székében.

- Még nem, de mindjárt kész vagyok. – pillantok a laptopomra. Egy cipőmárka reklámján dolgozok épp.

- Rendben. – még akart mondani valamit, de ekkor megjelent Eun-Ji, kezében 3 kávéval. Leteszi elém, majd Taehyung-nak az asztalára is lerak egyet.

- Hoztam neked is kávét, gondoltam innál te is. – válaszolja meg a fel nem tett kérdését Taehyung-nak.

- Köszönöm, de nem kellett volna. – feleli, de hálás szemekkel néz Eun-Jira.

- Nem tesz semmit. – ül le a saját asztalához és folytatja munkáját.

Kérdő fejjel nézek Taehyung-ra, hogy mit akart mondani. Megrázza a fejét, és eltátogja, hogy majd később elmondja. Bólintok, majd megesz a kíváncsiság, vajon mit akar mondani, de csak folytatom én is a dolgom.

Épp nyitnám ki az ajtót, hogy haza induljak, de Taehyung megfoga a karom. Visszafordulok, és reménykedem, hogy végre elmondja-e, hogy mit akart.

- Amit utóbb nem tudtam mondani, azt most szeretném. – néz végig a szemembe. – Lenne kedved meginni velem valamit? – olyam aranyos. Amint ezt megkérdi, el néz, véletlenül se rám. Elmosolyodom, hisz nem gondoltam volna, hogy elakar hívni egy italra. – De persze, ha nem akarsz, nem kell, - jön egyből zavarba. Mindjárt megzabálom, egyszerűen kikészít ez a csávó. olyan kis édes, mintha egy 14 éves fiú lenne, aki most hívna először randira egy lányt. Félbe szakítom.

- Szívesen elmegyek. – mondom, hogy ne tépje tovább a szót.

- Huh, akkor jó. – egyből rám néz, és elvigyorodik. – Mehetünk?

- Persze. – kinyitja nekem az ajtót, előre enged, megvárom, míg bezárja és elindulunk együtt kifelé. A recepción leteszi a kulcsot, majd mindketten elköszönünk Alexiától. Sunyin rám néz, de aztán már nem szán ránk több figyelmet, amint kiértünk.

Azt hittem buszozni fogunk, de egy fekete Nissanhoz mentünk. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is be ült.

- Szép az autód. – bólintok, mivel tényleg szép volt, kívül-belül.

- Köszi. Gondolkoztam ezen a cuccon, amiben mindketten benne vagyunk, de nem tudjuk mi. Szerintem egy emlék lehet, ami valamiért kitörlődött, és vissza kell hozni. – kezd bele.

- Hát nem is tudom. Nekem nem jut eszembe semmi, és egyébként is, hogy hozzuk vissza? – kérdem azt, amire Taehyung-nak ismét van ötlete.

- Minél többet kell együtt lennünk, és hátha visszajön. Ha nem, legalább jól éreztük magunkat. – von vállat. Végülis, nem veszíthetek semmit. Ráadásul többet lehetek Taehyung-gal.

- Rendben. Akkor legyünk többet együtt. – mosolygok rá. Ő is viszonozza, a téglalap vigyorával, és így megyünk be a kávézóba. ahova Taehyung hozott.

- Mit hozhatok? – kérdi a pincér, miután leültünk egy szimpatikus helyre.

- Én egy forrócsokit kérnék. – át nézem az itallapot, azután mondom.

- És önnek uram?

- Én is azt kérném. – pillant rám.

- Rendben. Máris hozom őket. – siet el, és 5 percen belül meg is hozza. Leteszi elénk, majd mindketten elővesszük a pénztárcánkat, hogy fizessünk.

- Majd én fizetem. – mondom, és adnám oda a kért összeget a pincérnek, de Taehyung hamarabb a kezébe adja, így az én kezemben ott marad a pénz.

- Én fizetek, amúgy is nekem kell. Szóval csak fogadd el. – oktat ki vigyorogva.

- Jól van, de a következőt én állom.

- Jó, jó akkor te fogsz. – nyújtja a kezét, hogy rázzunk kezet, így hát odanyújtom. De ahelyett, hogy megrázná, a szájához emeli, és megcsókolja a kézfejemet. Eléggé zavarba jövök, ezért elhúzom a kezem, és beleiszok a forrócsokimba, de így leégetem az egész szám. Hát persze, hogy ez történik. Nincs olyan hetem, mikor nem történik velem valami szerencsétlenség. Még egyet ugrándozok, mintha attól hamarabb elmúlna a fájdalom. Taehyung végig kíséri ezt, és látom a szemében az aggódást.

- Jól vagy? – kérdi még mindig aggódó hangon, mikor már nagyjából nyugton tudok ülni.

- ja persze, jól vagyok, köszi. – nevetek zavartan. Hát igen, mindig annyira ciki helyzetekbe keverem magam.

- akkor jó. Nem szeretném, hogy rosszul legyél, pláne nem az én társaságomban.

- Ne aggódj, tényleg jól vagyok. – bizonygatom, mikor látom, hogy még mindig aggodalmaskodik. Végig nézi az egész testem – ami picit újra avarba hoz -, nehogy bárhol is valami bajom legyen, és ki fújja a levegőt, mikor megbizonyosodik arról, hogy tényleg jól vagyok.

Ülünk még egy darabig és beszélgetünk mindenféléről. Például mi volt a jelünk az oviban. Hogy szemüveges volt, és néha most is hordja, ha kell. Hogy régen volt fufrum, de nem tetszett és levágattam. Erre ő azt mondta, hogy biztos jól állna, és megnézne fufruval. Hogy honnan szereztem a homlokomon lévő sebet. Hogy van két testvére, és ő a legidősebb, de néha úgy érzi, ő a legkisebb. Hogy én milyen sokat jártam játszótérre. Hogy a szüleik milyen szigorúak voltak velük, mikor kicsit voltak. Hogy a mamájánál milyen sokat volt, és hogy egyszer el kell mennem oda, mert a mamája biztos imádna. Hát a megtudná, hogy milyen egy szerencsétlen lány vagyok, biztos is.

Majd miután megittuk az italainkat, Taehyung hazavitt, és elkönyveltem magamban, hogy egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a férfit.